Ez normális? Vagy én vagyok túl. Pesszimista?
14 éves vagyok, lány. Normális körülmények között élek (vagyis nem a "gettóban", de nem is a villanegyedben, szerető család, és normális barátok körében).
Mégis, néha - sőt újabban elég gyakran - előfordul velem, hogy rossz dolgokat képzelek el - ezek legtöbbször a halállal kapcsolatosak. 5 perce például azt taglaltam, hogy milyen lenne, ha meghalna a bátyám. Van, hogy azt képzelem el, hogy Anyu, vagy Apu hal meg, van hogy azt, hogy mindketten.
Nem tudatosan csinálom, csak úgy jönnek, és szinte alig tudom leállítani őket. (Mármint ezeket a képzelgéseket.)
Aztán volt olyan is, hogy akartam valamit csinálni, és a legrosszabbat képzeltem el. Például múltkor kivittek minket tesin hógolyózni, és én arra gondoltam, hogy elkezdek iPodon zenét hallgatni, aztán jöttek azok a rémképek, hogy kiveszem a zsebemből, mert épp számot váltok, valaki megdob egy hógolyóval, elejtem a zenelejátszómat, aztán arra fut valaki, véletlenül rálép, és összetörik. Másik példa, hogy múltkor bent aludt a kutyánk a lakásban, és én futottam a lépcsőhöz (a kutya a lépcső mellett feküdt), és valamiért elkezdtem elképzelni, hogy véletlenül rálépek a kutya orrára, amiben a súlyomtól teljesen összetörnek a csontok, és talán bele is hal az eb.
Ez normális? Miért van ez? Annyira idegesítőek tudnak lenni ezek a rémképek...
Köszi a válaszokat előre is!:)
Szerintem mindenki gondol ilyenekre csak nem mondják ki
legalábbis én olyan vagyok mint te
14/l
Velem is előfordult ilyesmi kamasz koromban, azóta nem mondom, hogy kinőttem, de lehet kontrollálni. Ha hagyod, hogy ezek a rémképek eluralkodjanak rajtad, depresszióhoz vezethet. Van, hogy ezeket csak az váltja ki, hogy minden annyira rendben van, hogy félsz attól, hogy elveszítheted mindazt, ami annyira fontos neked.
Mondjuk 14 éves koromban én olyanokról "fantáziáltam", hogy anyukámat az élettársa fogva tartja, fenyegeti és kínozza. Akkoriban váltak el a szüleim, és én anyukámat, de legfőképpen az élettársát okoltam, és biztos így vezettem le a feszültséget, egyébként ők azóta is együtt vannak, és nagyon boldogok. És az új pasit is megszerettem:)
Szerintem is mindenkinek vannak ilyen "képzelgései", de én inkább a félelmeink kivetülésének érzem...pl. én attól tartottam mindig, hogy az akkor még csecsemő húgomat ha rám bízták pár órára nem tudom megfelelően ellátni, és valamilyen baja lesz...de nem vágytam rá, hogy baja legyen, csak ettől féltem mindig, és ezért sokkal óvatosabb voltam, mint általában...
Ha viszont ezek a képzelgések neked örömet okoznak(bennem csak pánikot keltettek), akkor érdemes lenne felkeresni egy pszichológust...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!