Miért baj, ha valamit egyedül csinálok?

Apukámmal élek, és én vagyok az egyetlen kislánya, aki most töltötte a 15-öt.

Mikor csinálok valamit, pl. főzök, vagy suvickolom a kabátom, vagy pucolom az ablakot, akkor odajön segíteni. És egyrészt nincs felesége, úgyhogy én vagyok az egyetlen nőnemű kis családunkban, és szeretném én takarítani a lakást, ha már ő dolgozik, másrészt csak hátráltat engem, mert ezek egyszemélyes feladatok. Olyankor mondok neki valami olyasmit, hogy "köszi, apu, de nem kell..." egy párszor, aztán akkor kibököm, hogy "köszi, apu, de meg tudnám csinálni egyedül is." És akkor mindig olyan sértődötten mondja, hogy "Jól van, na, csak gondoltam." Szerintetek ezzel megbántom? Vagy bunkó vagyok?

Gondolom itt sok a szülő, aki be tudná nekem mutatni az érme másik oldalát, azért írtam ide.