Jól nevelem a húgomat?

Az élet úgy hozta, hogy én nevelem a húgomat, már közel 4 éve. Eleinte féltem, hogyan boldogulok majd, hiszen azért ez nem kis felelősség, főleg hogy akkor 26 évesen, nem is voltam teljesen felkészülve erre. Ráadásul 14 év különbség van köztünk, szóval 4 éves kora óta szinte alig láttam, először a főiskola miatt, később pedig a barátnőmmel egy másik lakásba költöztünk. Így aztán húgommal nem alakult ki túl nagy testvéri kapocs, bár a főiskola után már viszonylag többször találkoztunk. Ezeket azért írom le, hogy jobban megértsétek a helyzetet. Egyik napon viszont megtörtént, amire nem számítottunk, édesanyánk nem kelt fel többé :( Nagyon nehéz ezt leírni... Ez engem nagyon megrázott (gondolom mást is megviselt volna, de még olyan "fiatal" volt), és akkor bele sem tudok gondolni, hogy egy 12 éves kislány mit érezhet ilyenkor, hiszen elvesztette azt, akit a legjobban szeretett, és aki végig mellette volt.

Sajnos az élet azonban ment tovább, a húgomról már nekem kellett gondoskodnom. Én és a barátnőm odaköltöztünk, mivel a mi lakásunk elég kicsi volt. Egyből az elején nagy kihívás várt rám/ránk, mert a húgom képtelen volt feldolgozni, hogy anyánk nincs többé. Szakember segítségére volt szükség, de végül sikerült túllépnie.

Most viszont új problémával állunk szemben... Az elmúlt 3-4 évben nem volt semmi probléma vele, jól tanult, nem keveredett rossz társaságba és egyéb rossz dolgokba sem. Most 16 éves, és az utóbbi időben ezek kezdenek megváltozni. A jegyei ugyan nem romlottak (még), de attól tartok ez nem marad így sokáig. Furcsa barátai vannak, akik többsége cigizik meg piázik is. Etiltani semmiképp sem akarom, mert annak tudom hogy csak rossz vége lesz, viszont ha sokat engedek annak is, de azt sem akarom, hogy megutáljon. Most kicsit össze vagyok zavarodva... Sokban nehezíti a dolgot, hogy mostanában elég sokat kell dolgoznom, és későn érek haza, szóval nem tudok rá annyira figyelni. Igaz, a barátnőm ezt a szerepet át tudja venni (szerencsére nincs köztük viszály).

Visszatérve a húgomra: Hétvégén néha elég későn (hajnalban) jön haza, szerencsére józanul:D Egyéb napokon is mindig "épp" állapotban ér haza. Meg aztán nagyon jól néz ki, és gondolom a fiúk is "megfordulnak utána". Szerencsére a húgom tud gondolkodni (elég érettnek tartom), mielőtt cselekszik, de félek, hogy valaki majd rámászik csak azért, hogy lefeküdjön vele. Bár lehet ez már megtörtént... remélem tévedek. A másik hátránya annak, hogy jól néz ki, hogy több lány is irigykedik rá a suliban, volt már ebből néhány incidens is. Mindenki a másikat hibáztatta, így aztán nem lehetett eldönteni, hogy ki is volt a hibás. Azt mégse mondhatom, hogy menjen iskolába csúnyán :D. Otthon mindig kedves és mosolyog, csak azt remélem, hogy nem előttem játssza meg magát, mert ilyenről is hallottam már. A gondolkodása és a tanulmányai viszont azt mutatják, hogy minden rendben van vele. Tudom, én is voltam kamasz, de anyám nekem sem engedte, hogy túllépjek bizonyos határokat. Szóval inkább már most szeretnék lépni, minthogy később a rendőrségre, vagy a kórházba kelljen érte mennem...

Gondoltam kérek egy kis külső segítséget, hátha valaki tud mondani valami okosat. Lehet túlreagálom az egészet meg minden, de aggódom... Ja igen, bocs hogy egy ilyen kisregényt írtam :D

29/F voltam