Hogyan osszam magamra mindket szulo "szerepet", ha egyedul nevelem a gyermekeimet?
Foleg azokat az Anyakat kerdezem, akik szinten ebben a helyzetben vannak.
Ket gyermekemet nevelem egyedul mar tobb, mint egy eve (igaz, ez nalunk csak atmeneti, de igy is sokkal hosszabb, mint kellene) es kezdem elvesziteni a fonalat. Sajnos ugy latom, hogy a gyerekek is.
Akik ebben a helyzetben vannak biztosan ertik, hogy mire gondolok.
Hogy legyek egyszerre a vigasztalo, megerto, mindent elfogado Edesanya ugy, hogy kozben nekem kell fegyelmezni, nevelni, idonkent eros kezzel fogni a gyeplot?
Hogyan legyek en az, aki odafigyel a reszletekre es tartja magat nagyreszt a napirendhez, ahhoz, hogy a dolgunkat vegezzuk, de kozben adjam meg azt a jatekossagot, lazasagot, kellemes "szetszortsagot" is, amit normal esetben a masik szulo parhuzamosan es megfelelo aranyban adna?
Mert mindkettore szukseg lenne, sokszor a kettore egyszerre es mar erre keptelen vagyok. Valtogatom a szerepeket ahogy csak tudom, csinalom ezt is, azt is, odafigyelek erre is, arra is, probalok szigoru, fegyelmezo es laza, jatekos is lenni, de megis ugy erzem, hogy szetszakadok.
Ti ezt hogyan csinaljatok?
Szerintem erre semmi szükség, hogy szétszedd magad. Miért kéne mindkét szülő szerepét betöltened?
Egyébként a családunkban én vagyok a mindent megértő, elfogadó, szolgaként szolgáló, szigorú, napirendet betartató, gyeplőt tartó személy. Egyszerre. Hiszem, hogy ezt úgy is kell. Ahogy a helyzet diktálja, nem azért, mert ezt a szerepet osztottam magamra.
Nem rossz rendőr, jó rendőr játék ez.
Koszonom a valaszodat, kedves vagy, hogy irtal.
De nem erted, attol tartok.
Lehet, hogy tevedek, de azt gondolom, hogy te nem egyedul neveled a gyermekedet.
Nem kell egyszerre két szerepet magadra venned. A gyerek is tisztában van vele, hogy te egyetlen személy vagy, és nem kettő, az meg csak megzavarja, ha egyszer ilyen vagy, egyszer olyan. Egyáltalán nem kell egyszerre jó zsarunak és rossz zsarunak lenned, mondjuk szerintem ott sem jó ez a leosztás, ahol két szülő van.
A szabályokat tartasd be, ettől még nem válsz kiképzőtisztté a gyerek szemében. Ha egyszer ilyen, egyszer olyan vagy, azzal csak ellentmondásba kerülsz saját magaddal, és pont ettől leszel hiteltelen.
Mondjuk ha írnál konkrét példát, élethelyzetet, akkor könnyebben tudnék arra írni valamit, mint így, általánosságban.
Sajnos ismerem az érzést, én egy gyermeket nevelek így, de hú..mindig én is azon gondolkodom, hogy ugyan 3 éves lányom hogy éli ezeket meg?
Egyszer tényleg mérges vagyok, felemelem a hangom, ha rosszat csinál, máskor meg elmagyarázom szépen, hogy miért ne tegye ezt vagy azt..
Néha elszakad a cérna, máskor ő ad erőt.
Nagyon nehéz egyedülálló szülőként gyermeket nevelni.
Gyermektelen ismerősöm azt mondja, hogy így legalább olyannak nevelem, ahogy én akarom.
Jót mosolyogtam ezen, szerintem nem is kell elmagyaráznom miért..
A lányom igazán még most döbben rá a dolgokra, mit szabad és mit nem, folyamatosan tanul, én meg próbálok ésszerűen "asszisztálni" ebben, mert nem akarok sem zsarnokoskodó, sem túl vajszívű anya lenni.
Szeretném, ha nagyobb korában nem nézne le, amiért ő apa nélkül van, bár remélem addigra már csak nem lesz..
Én sem vagyok egyedülálló(még) ugyhogy bocsi ha haszontalan lesz a válaszom.
Szerintem sem kell ezt igy elosztanod,hisz nem tudod szétszaggatni magad,nem lehet azt ugy elosztani,hogy ma 2től 4 iga apa vagyok,utána meg 2 től 6 ig anya.
Mindennek megvan az ideje,nem tudom mekkorák a gyerekek,de gondolom tudják hogy megvan az az időszak a napban amikor te szigorubb vagy,nekik pedig fegyelmezettebnek kell lenniük(oviba menés,stb) és megvan a játéknak és a kacagásnak is az ideje,amikor már mindent "megcsináltatok" és lehet egy kicsit lazitani is. Tudni fogják hogy mikor minek van itt az ideje,és mikor hogy kell viselkedniük,iletve melyik az a napszak amikor te is tudsz engedékenyebb lazább lenni.
Koszonom a valaszokat, hasznos volt mind!
Konkret szituaico: vannak napok, amikor minden nehezen megy, amikor mindannyian frusztraltabbak vagyunk. Emlekszem, hogy ilyenkor a ferjem hazaerkezese kizokkentett bennunket estenkent, a gyermekeink is orultek, hiszen az apjuk hazaert, lehetett jatszani vele a pasis jatekokat, a ferjem turelme akkor 100%-os van az en megcsappant es faradt 50%-osommal szemben. Olyan jo lett a hangulat hirtelen, hogy en is ujra feltoltodtem energiaval, jo volt nezni oket harmasban, lenduletet kaptam.
Most pedig inkabb az a jellemzobb, hogy estere teljesen leharcolt vagyok, faradt es turelmetlen, hiaba szeretnem, nem tudom meg adni azt a plusz felszabadultsagot, amit a ferjemtol kaptak. Nem sikerul olyan szepen lezarni a napot.
Délután nem tudsz egy kicsit pihenni,kikapcsolni nélkülük? Az eleht hogy feltöltene annyira hogy az este is jol menjen, Esetleg ha bekapcsolnál nekik egy mesét,te meg addig beülnél egy kád vizbe egy pohár borral,vagy egy ujsággal,vagy egy vagon csokival?
Amugy dolgozni ment ki a férjed,jön majd vissza?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!