9éves a fiam az a problémám hogy vissza felesel a gyerek mindig ővé az utolsó szó akármit csinálok vele mit csináljak vele?

az én faim 12 és kb 3 éve ez megy... persze nem vérre.

heti egyszer kétszer este az ágyban "prédikálok" neki.

ez használ.

elmondom, hoyg szeretem és azt akaropm rendes ember legyen, és nem legyintek mindenre, hanem "nevelem" ... ezt mondom neki...és ha rászólok az nekem is fáj, és csak miatta , őérte van, egyszerűbb lenne tojni rá és hagyni, hoyg bámulja tv-t...stb, de próbálom szeretni hibáival együtt... ( kicsit dagi,. kicsit lusta)

stb stb, mondom mondom...és ő hallgat és kérdez, és válaszolok, ahogy tudok, és olyankor két napig rendes... aztán kezdem előlről, most máér egy hétig is noirmális...

rengeteg türelem kell, ha "embert" akarunk faragni a mai világban,.

Az elején kellett volna határozottabbnak lenned. Később ezt már elég nehéz bepótolni. Légy mindig következetes, amit egyszer kimondasz, azt ne változtasd meg, mert a gyerek rögtön megérzi, ha elgyengülsz. Határozottan beszélj vel, de a légyszíves szót ne hagyd ki.

.

Ha most, 9 évesen nem b*od fejbe (IGEN, mert pl mit csinálnál, ha pl nekiesne a vitrinnek egy kalapáccsal? Lebeszéled??), akkor 14évesen ő fog megverni. Téged.

Igen.

Láttam ilyet, hidd el.

És ne dőlj be annak, h tudja, h "jogai vannak":

- nem fognak megbüntetni a gyámosok, ha hallják a Te verziódat (de persze nem ostorral kell agyalni, a jog és a bírói gyakorlat szerint a polgári jogi tettleges becsületsértésig nyugodtan elmehetsz, de ne tovább)

- és elvenni sem fogják tőled.

De ebből elég, ha ő csak annyit tud, hogy ha arra kényszerít, h megverd, és még pofázik a suliban, és elviszik, akkor intézetbe viszik, ahol nem kérlelni meg pofozni fogják, hanem bemutatkozásképpen még aznap seggbe k*rja 10 darab nem is mondom miféle 17 éves gyerek.

[előzőhöz:]

Ami az egészben a legfontosabb: a következetesség.

Pofázik? Egy pofon. Tovább pofázik? Még egy.

Alábbhagy, de pofázik? Elég lesz, ha csak közelebb lépsz, máris elkussol.

És ebből a pozícióból jottányit sem hagyhatsz fel, mert azonnal összedől minden eredmény.

Apja van ennek a szegény gyereknek amúgy?

[előző vok] Hát akkor tessék Apucitól magadnak is némi tekintélyt származtatni.

Az annyit tesz, hogy Apuci legyen a közelben, mikor épp vmi balhé van, és morduljon oda egyet, h ellátja a baját, ha az anyjával így beszél.

(jobb, ha ott van, mert ha csak közvetve hall róla, azt az ilyen gyerek "árulkodásnak" fogja fel, az apát pedig "megvezetettnek". Legjobban azzal veszed elejét ennek, ha látja a gyerek, h VALÓBAN ez az Apuci saját véleménye.)

Soha nem szabad arcon ütni a gyereket! Soha!

Azzal tönkreteszed a stílusát, az egyéniségét eltiprod megalázod.

Max a fenekére szabad ütni, de azt sem 9 évesen kéne elkezdeni.

Nagyon fontos hogy csak következetesen lehet bármit is csinálni, nem fordulhat elő hogy ugyanabban a szituban foditott szerepekben is mindíg a szülőnek van igaza. Beszélni kell agyerekkel sokat, együtt reggelizni, vacsorázni, kirándulni, közös program, de tekintély legyen! Óhatatlan hogy erőteljesen rászóljunk vagy büntetésbe küldjük de ez mindenhol így van meg kell mutatni ki a falkavezér! De nem szabad elnyomni. Sikerélményt kell adni a gyereknek, de úgy hogy tudja nekünk is köze van hozzá. Sportolni járni, együtt örülni a fejlődésnek, akár együtt tanulni olvasni játszani. Célokat felállitani s nem megára hagyni hogy kezdjen az életével amit kar. S főleg ne szabad a másik szülővel fenyegetni hogy majd ha apád hazajön akkor ez meg az lesz...