Ki milyen házimunkát ad kamaszának?

“ Önálló életet élni felnőttként nyilván mindenkinek, legalábbis az emberek 99,99%anak van belső motivacioja, és nem a szülei nyakán, meg pénzén el élete végéig..”

Valljuk be, hogy a mai Magyarországon nem sokan engedhetik meg a különköltözést huszonévesen, hacsak nem akarnak beledögleni az albérletfizetésbe.

Na már most, ha kamaszként anyu mindent IS megcsinál, a huszonévesen otthon élő felnőtt gyerek ezt megszokta, akkor sem fog valószínűleg késztetést érezni.

Ezért nem árt, ha pár dolgot már tizenévesen elvégez otthon.

(Én pl a főzést nem várom el, de a lányom elég válogatós, és ha épp nincs kedve azt enni, amit főztem, mert kitalál magának valamit, akkor megcsinálja. És ezt mondjuk szívesen csinálja, mert szeret kísérletezgetni.)

#8 voltam.

#12

Én idősebb vagyok egy tizessel, vagyis 21 évesen szültem, otthon én sem vègeztem, mert anyám meg nagyanyàm mártír-típus volt, “Menjetek be, úgyis csak elrontjátok”, aztán “Nem segít senki”…

22 évesen tanultam meg főzni, takarításban is elég szerencsétlen voltam, na.

Mikor én szültem, még megfizethető volt az albérlet, mi is éltünk abban. Bp-en!

Most ahogy elnézem az árakat, nem csodálom, hogy a nagytöbbség még otthon lakik.

És az átlag nem annyi idősen szül, mint te, vagy én, már ha egyáltalán szóba kerül a gyerekvállalás.

(Nekem a 15 évesem kategorikusan kijelentette, hogy neki nem lesz.)

Szerintem meg aki nem vonja be a gyerekét a háztartás rendben tartásába, az egy lusta felnőttet nevel, akinek evidens, hogy kipucolják alóla a mocskot és elé teszik az ételt.

Fiam és lányom is van, mindkettő segít itthon takarítani, fiam főzni is szeret, lányom kevésbé. Nem erőltetem, hogy főzzön, de ha valamit kíván, akkor azt megcsinálja magának és nem majdnem 18 évesen ráncigálja a szoknyámat, hogy legyek szíves neki rántott húst sütni. Megjegyzem, megtenném, de szerencsére van benne annyi önállóság, hogy nekiáll.

Mát kiskamasz koruktól kezdve ők takarítják a szobájukat.

Baromság. Soha nem kellett házimunkát végeznem. De mivel szellemileg ép vagyok, ahogy elköltöztem tudtam, hogy az én dolgom. Azért egy takarításhoz, mosáshoz, főzéshez, nem kell agysebésznek lenni.

Egy gyereknek van pont elég dolga, anélkül is, hogy helyettem dolgozna és nekem fontos, hogy barátaira is legyen ideje, meg pihenni is.