Hogy reagálnátok ha rajtakapnátok a 16 éves lányotokat a 25 éves szomszéd fiúval?

De mindegy, sőt, ha együttmaradnak még rosszabb.. sosem sikerült önállósodnia, mert sosem volt egyedül felnőtt. Mindig csak egy nagyobb, idősebb srác volt mellette kb szülőszerepben, aki segítette és vigyázott rá. Szerintem ez nagyon egészségtelen, és ettől félek a legjobban, hogy összeszedi valami idős pasas a lányom, és mivel sosem volt önálló, nem fogja észrevenni, hogy ellopták az életét, csak akkor, ha majd az ő gyerekei lesznek 17 évesek.. Tiszta horror. Fontos megtapasztalni az önállóságot, hogy egyedül is számít az ember, egyszerűen csak az kell.. Én is szerettem meg 9 évvel idősebb fickót 18 évesen, de szerencsére kapcsolt a vészjelző, mikor el akart venni fél év után. Annyira nagyon kicsi voltam még.. ismerős gyerekek vannak 18 körül, és annyira, annyira gyerekek.. akkor is, ha nem buliznak hanem karrieristák, még kis növendékek, akik semmit sem tudnak a világról és magukról, ott a tojáshéj a fenekükön, annak ellenére, céltudatosak, vagy épp buliznak, népszerűek vagy kevésbé azok, mind.. kicsi. Én is annyira kicsi voltam.. hjajj, na mindegy.

De, alapvetően csak a kor számít ebben a kérdésben, nincs gyerek, aki "koraérett", csak olyan van, aki korábban találkozott olyan dolgokkal, amik miatt sérült és kihagyott érési fázisokat személyiségileg. Kb olyan káros, mint mozgásfejlődésnél kihagyni a kúszás-mászást, és egyből ülni-állni. Az a gyerek nem érettebb, hanem valami fontosról maradt le/maradt ki, és ennek nyoma lesz később.. csak a felnőttet már senki sem monitorozza úgy, hogy megmondja, miben tért el emiatt, amíg gyereknél meg tudják mondani, hogy ezért rosszabb tesiből, marad le játékoknál, ügyetlenebb sportokban és rajzolásnál/színezésnél, vagy épp viselkedésproblémát jelez.

Kell minden fázis az életben, megtapasztalni azt, hogy egyedül vagy, önállóan.. szerencsére csak egy ilyen ismerősöm van, akit groomingolt a már férje, ott 12 év van korkülönbségben, és a lány sosem volt tini..sosem voltak tini barátai, belekényszerült ebbe a szerepbe, hogy ő a segítő.. nevelgette a sokkal kisebb húgát, akinek kb tiniszülője lehetett volna, felelős beosztást akart suliban, egyetemen, mindenhol segített mindenkit és valahol elveszett ő.. emlékszem egyszer mesélte, hogyha nem rak fel szemhéjpúdert, akkor azt hiszik beteg, és nagyon keveset alszik. Magától(az anyjától és a párjától) mártír vált belőle, aki hajt és bizonyít és segít másokat erőn felül és öt helyre gondol, beáldozza a saját érdekeit, vágyait.. már ha vannak egyáltalán saját vágyai, mert volt esélyük kifejlődni.. Emlékszem hogy spórolt az esküvőjén.. Én nem akarok ilyet a gyerekemnek, ő egyedül is számít, fontos, ismerje fel az önálló igényeit, szükségleteit, és néha helyezze magát, őt, magát egyedül mások elé. Különben csak egy párja lesz, akinek bizonyítani akar, mint az anyjának, és anyaszerepbe kényszerül gyerekek nélkül.

Fú, el is felejtettem már ezt a lányt. Nem minden szerelem tesz jót az embernek, vannak, amik sérült lelki szükségletekből születnek(bella a vámpírosdiból, aki a saját anyjának volt az anyja és elfelejtett tinédzser lenni.. ), ilyen a pedofilok szerelme is, az apakomplexusban szenvedőké, ilyen olyan lelki sérülteké, akik bántalmazó kapcsolatban szerelmesek a másikba. Ez rossz. Akkor méginkább, ha ebben élik le az egész életüket.

Ha egy 18 éves gyerek meg kicsi,az egész életében az lesz.Amikor én voltam ennyi idős több osztálytársamnak volt 23-25 éves barátja.Nekem is.Az meg semelyik korosztályban nem normális,hogy pár hónap után eljegyzés,esküvő.

Szerintema 11-nek van valami zizije.