Hogyan tudnám támogatni a gyerekem, hogy kiálljon magáért?
Apjával külön élünk, rugalmasak a láthatások, akkor vannak apjuknál a gyerekek amikor az apjáék ráérnek és mikor a gyerekek is akarnak menni.
Na most úgy áll a helyzet, hogy nem mernek az apjuknak nemet mondani, most pl szilveszter- ragaszkodik az apjuk ahhoz nála legyenek, mert mégis ráérnek... mi eddig együtt terveztük. Gyerekek velem akarnak lenni, de nem mernek nemet mondani az apjuknak, mert akkor az apjuk megharagszik rájuk (megesik néha az ilyen) és ilyenkor nem érzik szeretve magukat. Hogyan tudnám támogatni abban, hogy kiálljanak magukért, hogy merjenek nemet mondani, hogy pl ebben az esetben saját maguk legyenek az elsők, utána az hogy az apjuk mit akar.. Mert én mindig arra biztatom őket, hogy ne rendelődjenek alá. Én elengedek bármilyen ünnepet velük, ha ők apjuknál akarnak lenni, sosem erőltetem rájuk hogy itthon maradjanak. Látszik is rajtuk hogy nyugodtak itthon, elmernek mindent mondani, viszont apjuktók kicsit félnek. Hogy tudnám támogatni őket? 10 és 11 éves fiú és lány
És ezt muszáj nekik közölniük az apjukkal? Kicsik még... Nem tudnál esetleg egy kicsit besegíteni? Pl elmondani úgy ezt az apjuknak,ahogy itt leírtad? Vagy nem beszéltek egymással? Azért egy 10 és egy 11 éves gyerek még nagyon szülőfüggő. Nem sugallhatod azt nekik,hogy mondjanak ellent az apjuknak,hiszen amikor ott vannak,neki kell szót fogadniuk. Ő is ugyanolyan szülő, mint amilyen te vagy.
Nem biztazhatod a gyerekeidet ellenkezésre!
Beszélj te a volt férjeddel erről. Hogy a gyerekek nem merik neki elmondani az igazat. És a volt férjed beszéljen a gyerekekkel utána. Vagy megbeszélhetitek 4-en is. Őszintén.
Látszik, hogy a gyerekeknek egyedül ez nem fog menni. Hisz te írtad,félnek az apjuktól.
amióta "új családja" van, nem kommunikál velem az apjuk, így gyerekeken keresztül megy minden, sajnos. ezen én változtatni nem tudok
Azt írod nem biztathatom a gyerekeim ellenkezésre.... én kötődően nevelem, nem tekintélyelvűen. És nem tartom helyesnek, hogy mindent megcsináljanak az apjuknak, ami nem jó nekik.. ez nem ellenkezni tanítás, ez határszabás, mert igenis lehetnek határai egy gyereknek is, hogy felnőttként is meg tudja húzni őket
hasznos volt amúgy a tanácsod köszönöm, valóban úgy lenne az igazi ha ezt mi szülők tudnánk megbeszélni, gyereket nem belevonni. De sajnos ez a helyzetünkben nem lehetséges
Kérdező, ha az apával te beszélő viszonyban vagy, akkor szerintem is neked kellene leülnöd vele ezt megbeszélni.
Csak egy megérzés, de ahogy írsz, hiába írod, hogy te nem vagy semminekbaz elrontója, mégis valahogy olyan, mintha ellenérzéseid lennének. Talán az apa hozzáállása, sértődése miatt. De vajon az bem jogos, hogy rosszul esik neki, hogy a gyerekei nem akarnak vele lenni? Szerintem próbáld kicsit apa helyébe képzelni magadat.
Lehet én azt a vonalat támogatnám meg, hogy apa is a szülöjük, és igen, legyenek vele is, mert apa is szereti őket, apával is vannak jó programjaik, közös élményeik stb.
És kipuhatolnám, hogy ezzel kapcsolatban - hogy ők téged ilyenkor "otthagynak" (főleg, ha egyedül maradsz otthon) - hogyan éreznek. Mert lehet itt egy elvarratlan szál, egy lelkiismeretfurdalás a gyerekek oldaláról.
köszönöm, jó meglátás.
együttérzésből nincs hiány. Ami azt illeti, tőlem csak jó dolgokat hallanak az apjukról, mert válásunk után egyáltalán nem akartak vele lenni, most szerencsére egész jól elvannak vele. Tudják, hogy mikor "itt hagynak engem" akkor is minden rendben itthon, ha valahová pl kirándulni mennek apjukkal, én is lelkesen készítem őket. De mondták nekem pl hogy az apjuk mindig rosszakat mond rólam és ez zavarja őket..
Én úgy érzem sokkal többet tettem azert hogy jó viszonyuk legyen az apjukkal, mint az apjuk maga.
Nekem nagyon fontos hogy jó kapcsolatuk legyen az apjukkal.
Bár azt érzem, hogy az apjukban inkább az van meg, hogy "meglegyen a tény hogy ugyanannyit legyenek a gyerekek nála is, viszont maga a gyerekek társasága mintha teher lenne nekik. És ezt valószínű a gyerekek is érzik. De vágyják a szeretetét, ami véleményem szerint nem feltétel nélkül jár nekik..
Szeretném hogy érzelmileg egészséges, erős felnőttekké váljanak, csak nem tudom hogyan és mit tehetnék én.. ezért tettem fel a kérdést, hogy korukhoz képest hogyan tudnám őket támogatni, erősíteni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!