A szülők a nevelés ezen résszel miért csak ritkán foglalkoznak?

Én nem csak 2 percet néztem belőle, egy árnyaltan gondolkozó, feltehetően nem magas iskolázottság, de magas érzelmi intelligenciájú, szerető édesanyát, és egy messze a korát meghaladó pszichológiai tudással, önreflektivitással, és teljes megbánással nyilatkozó fiút láttam.

Respekt nekik. Nem az ő hibájuk, és nem gondolom, hogy ilyen egyszerű a kérdés, mint amit feltettél.

A fiú pl szerintem Aspergeres (zárkozottság, rossz szociális készségek, jó IQ, rákattanás dolgokra, rossz frusztrációtűrés), nem vagyok szakértő, de ez volt a benyomásom.

Amúgy nem kell full mindent elmondania a gyereknek, mert szerintem van egy saját kompetenciája, amiben dönthet arról, hogy mit mond el.

Nyilván jó ha van vele beszélgetve és tudja mik a kriminalisztikus pontok.

Az én gyerekem kb mindent elmond, de nem vagyok hatással a viselkedésére..

Ma is ültünk a buszon, már előre észrevette, hogy van ott egy sérült kisfiú az anyjával, nem akart odaülni, amit nagyon diszkréten jelzett. De csak ott volt hely, leültünk. Olvasott az úton, közben láttam, hogy kb takarja el magát, nehogy ránézzen a srác, vagy neki kelljen ránéznie.. Nagyon kellemetlen volt. Mellette biztos voltam benne, hogy rosszul ejt görög neveket mikor magában olvas, így rákérdeztem az egyikre, hogy azt hogy ejti. A kissrác vele szemben belenézett a könyvébe kicsit megemelkedve, mire a gyerekem becsukta a könyvet és dühösen nézett a gyerekre. Nagyon kellemetlen volt és bántóan viselkedett. Leszálltunk, próbáltam vele megbeszélni, de nem ment, egyszerűen nem vagyok rá hatással "hogy képzeli, hogy belenéz a könyvembe, attól, hogy baja van rá is vonatkoznak szabályok, az anyjának szólnia kellett volna neki blablabla" Vagy 20 percig próbáltam meggyőzni, hogy rosszul gondolja, mert aki sérült nem tud ugyanúgy teljesíteni ráadásul ő nem lett kevesebb attól, hogy valaki RÁNÉZETT a könyvére. Mivel menet közben voltunk és dühös volt rám(hogy ezt beszélem vele, mert nincs igazam), nem nézett rám, mikor mondta és nem is volt elég hangos és nem hallottam mit mond. Megkértem, hogy mondja hangosabban, mert nem hallom, ha nem néz rám, nem elég hangos, mire előre ment otthagyva három métert, mert szerinte csak nem akarom hallani és "mindegy, hagyjál, nem érdekel".

Végül már olyan ideges lettem, hogy otthagytam, menjen egyedül a suliba az utolsó 150 méteren. Az anyák nem tudják a gyerekeik gondolatait irányítani, ahogy a tetteire sincsenek hatással. Nem minden gyereket lehet érvekkel meggyőzni akkor sem, ha már kamasz(nálunk kiskamasz), ráadásul utálnak is róla beszélni és úgy érzik nem értik meg őket, főleg, ha hülyeséget gondolnak és tényleg nem értik meg őket, mint én most. És nem tudunk mit csinálni az ok nélküli gyűlölködéssel sem.. Szerencsére csak a sérült gyerekeket nem bírja az enyém, az ő közelükből meg igyekszem eltávolítani, meg jó, hogy tisztában vagyok ezzel, mert sokat beszélünk, de hiába tudom, nem vagyok rá hatással és más sem. Nem úgy megy, hogy megmondom neki, elmagyarázom és akkor azt fogja érezni, gondolni, tenni, amit én akarok.. (testi sérültekkel nincs baja, csak értelmi/pszichésekkel) A legtöbb anya nem felelős a kamasz gyereke viselkedéséért és nem lehet azokat egy beszélgetéssel, ráhatással, büntetéssel, jutalommal megváltoztatni. Egyébként ezért büntethetőek pl 12 éves kortól.

Na most gyorsan megnézem a linket is.