Milyen egy nevelőotthon? Apám le akar rólam mondani. Meg el is akarnak venni tőle vagy mi. Más családtag nincsen nagyon. És most elégé meg vagyok ijedve ettől az egésztől.

Jól tetted, hogy beszéltél vele! Hátha...

A férjem tanár, nem elitgimnáziumban. Volt, hogy sikerült kisütniük valamit és sajnos volt, hogy nem. Utóbbiakat kudarcnak élte meg, nem szereti, ha értelmes gyerek emiatt hagyja ott az iskolát.

A testvérem dolgozott gyermekotthonban, igaz ovistól kamaszig voltak ott, teljesen családias volt.

Én se tudom mit tennék a helyedben, de a gyámügy gondolom beszél Veled, vagy lesz egy felnőtt akivel végig tudod beszélni, és megnyugtatóan tudjátok majd kezelni ezt a helyzetet. Így vagy úgy, érettségi után kinyílik majd előtted a világ. De az, hogy egyből magadat el tudd tartani, az nagyon nehéz lenne. Ha jó tanuló vagy, és vannak céljaid, talán többre mész egy nevelőotthonnal is, mert melletted állna egy támogató közeg (nagy vagy már, ügyesen beilleszkedsz, ott is kedvelni fognak a társak és a nevelők is), akkor onnan jobb eséllyel tudsz majd tovább menni, továbbtanulni. Lenne szállásod, míg össze nem gyűjtesz tőkét a továbblépéshez. Ne a semmiből kelljen várat építened. De kérdezd meg, hogy meddig lehetnél ott, hogyan tudsz utána majd önálló életet építeni? Mikor kell elhagynod az intézményt, ha kiemelnek a családból? Én a béke-nyugalmat választanám inkább koleszos hangulatban, mint egy erőszakos családba hazaérni nap mint nap.