Kamaszkorban jellemzően a túl engedékenyen nevelt kamaszok szoknak rá a cigire, alkoholra vagy a túl szigorúan neveltek is?

Semmi köze. Ahhoz van leginkább, hogy mennyire képes függetlenítenie magát a többiek befolyásától, véleményétől.

Ha egy erős önbizalmú gyereket sikerül nevelni, amire leginkább az van hatással, hogy milyen stabil családi háttérrel rendelkezik, akkor könnyebben ellenáll.

De ebben szerepet játszik a veleszületett habitus is, amit szülő nem igazán tud felülírni.

Én alacsony önértékelésű voltam, meg akartam felelni, mentem annó a többiek után. Egyébként se túl szigorúan, se túl lazán nem fogtak.

Én szintén önbizalomhiányos voltam, sose sikerült igazán beilleszkednem, és habár néha bántott mégsem akartam a többiek közé tartozni.

Egyszerűen nem akartam annyira megfelelni, hogy színészkedni kelljen.

Családom borzalmas volt, vertek, alkoholizmus, öngyilkossággal fenyegetőzött anyám idegroncs volt, állandó veszekedések stb. De sosem kellett tiltsanak semmi ilyet mert magamtól introvertált voltam, nem akartam soha se cigizni, se inni, se elszökni.

Egyébként lehet hogy pont a rossz szülői példa segített, láncdohányosok voltak mindketten, kiégett a szőnyeg ezer helyen, büdös volt, semennyire nem akartam rájuk hasonlítani.

Lehet hogy ez tartott távol, de sok családban meg pont a negatív példát követik. Biztos vele született lázadó hajlam is kell.

Én nem megfelelési kényszerből kezdtem el, inkább kíváncsiságból, fogalmazhatunk úgy is, hogy mindenben benne voltam, mindent ki akartam próbálni.

Most 38 vagyok, de még mindig szeretek új dolgokat kipróbálni, ha van rá lehetőségem, szóval ez a mentalitás még mindig megvan, csak nem nagyon csinálok őrültségeket már. 🙂 (Mondjuk azóta anyuka vagyok, illett már megkomolyodnom 😊)

Engem sem fogtak szerintem vészesen szigorúan, de a barátaim többségének sokkal lazábbak voltak a szülei, én azért tartottam az enyémektől, és igyekeztem betartani a szabályaikat.

Az egyessel sokmindenben egyetértek. Ugyanúgy neveltek minket ugyanazokat az értékeket kaptuk. A bátyám mégis dohányzik és tiniként is az volt neki fontos, hogy a "menő" srácok befogadják. Engem sosem érdekelt, ha Gizi vagy Juli csinálják, de ha nekem nem tetszik akkor miért csinálnám. Nálunk pl a bélyegezés volt a menő a dohányzás mellett, de én egyszerűen nem akartam. Ez a mai napig így van mindenben. Kipróbálok szinte mindent, de ha nem tetszik, nem akarom nem jó nem csinálom.

A bátyám azóta felnőtt és leszokott a dohányzasról nagy nehezen, de sokszor emlegeti, hogy hülye volt, hogy ennyire követte a tömeget.

Persze az is van aki a negatív példát követi. Egyik barátnőm nagyon küzd az alkohollal és a szülei alkeszek voltak.