Akinek anorexiás volt a gyereke ott miből vették észre?

Nálunk az a ritka eset volt, hogy fiúgyereknél jött ez elő, az öcsémnél. Sajnos csak akkor vettük észre, mikor már nagyon-nagyon lefogyott, magasabb 190 centinél, és nem tudom, pontosan hány kilóra fogyott le, de csont és bőr volt. A szüleim tudják pontosan, mennyire ment le a súlya. Kórházba került, a betegség megállapítása után a saját kérésére vették fel pszichiátriai osztályra. Két egyhetes hazaengedésen kívül fél évig volt bent. Rendszeresen látogattuk. Igazából mi szerencsések vagyunk, mert nagyon jó orvost fogott ki, a második hónap végére már sokkal jobban nézett ki, és ott az osztályon beállított gyógyszert a szívére is. Aztán a vizsgálatok kiderítették, hogy van egy bipoláris zavara is, ami senkit nem lepett meg. A kórházban azt is korlátok közé szorították.

Itthon igazából az orvos tanácsát követtük. Semmi nem kényszer, tehát ha nem akar, nem eszik, ha akar, eszik, és soha, semmilyen körülmények között nem kommentálunk semmit, ami a súlyával kapcsolatos. Se azt nem mondjuk, hogy sovány vagy, sem azt, hogy jó formában vagy, semmit. Ha ő hozza szóba, bármit mondjon is, semlegesen reagálunk. Egyedül arra kért minket az orvos, hogy figyeljünk a gyógyszerfegyelemre, a gyógyszereit pontosan és időben kell szednie. Ahogy megbizonyosodtunk róla, hogy tartja magát az orvosi előírásokhoz, le is szálltunk róla, ahogy az orvos is kérte. Ez volt 5 éve, azóta rendben van, havonta jár kontrollra pszichiáterhez.

Nagyon szívesen ajánlanám az orvost, aki őt rendbe rakta, de sajnos már akkor is nagyon idős volt, mikor a testvéremet kezelte, és azóta elhunyt. :( Aggódunk is, hogy mi lesz, ha esetleg visszaesne, mert nem véletlenül ehhez az orvoshoz mentünk, a család több ismerősét is kezelte a doktorúr, és imádták. Nem tömködte agyon gyógyszerrel a betegeit, csak annyi gyógyszert kapott mindenki, amennyi feltétlenül szükséges volt.

Tudtuk, hogy a 16 éves lanyunk fogyott és lattuk, hogy keveset eszik, de az utolsó infónk szerint 48 kilo volt 163 centihez és ezt annyira veszesnek nem gondoltuk.

Aztán az akkori barátja kereset meg minket, hogy nagyon aggódik, mert 41 kiló.

Pszichiáter segitsegével, de befektetés és erre iranyuló gyógyszer nélkül (más fajta problemára kellett időnkent nyugtatot szednie) sikerült elindulni a jó úton. Most 48 kiló, szép lassan haladunk, a cél minimum 53 kiló lenne