Autizmust nem kisgyermek korban hogy lehet kivizsgáltatni?
Akár magánban, akár államiban, de hogyan, hol lehet elindítani a folyamatot?
Kamaszként, vagy felnőttként akár.
14 éves.
A többi meg a te belemagyarázásod, aminek köze nincs a valósághoz.
És továbbra sem véleményt kértem.
Értem, hogy az mindenkinek van itt a gyakorin, és sokkal inkább szeret mindenki véleményezni, mint válaszolni a kérdésre.
(Ami nem kötelező, tovább lehet lépni. Főleg, akik ész nélkül okoskodnak, ugye...)
Nincs felsőbbrendűség itt sehol, de ha valótlan dolgokkal személyeskednek, arra lehet számítani, hogy hasonló reakció lesz.
Egy kérdés általában azért kerül ki, mert a kérdező a témában ÉRINTETTEKTŐL vár TAPASZTALATOT, nem Chat gpt-ként kezeli az oldalt.
Senkinek nem osztottam az észt, csak amiben pl én nem vagyok kompetens, arra nem válaszolok.
(Nem csak a saját tapasztalatom zavar, hanem mások kérdései alatt is az alaptalan személyeskedés, mikor kreálnak egy valótlan sztorit, és közelébe nem járnak semminek, vagy a "Google a barátod" jellegű válaszok.)
Ami a "szegényes életemet" illeti, több pszichiáterrel találkoztam életem során, mint ami indokolt lett volna, de ebbe sem szeretnék belemenni, mert nem egy pozitív téma, és nincs sok köze a jelenlegi kérdésemhez.
Tudom, hogy egy kérdésből nem sok derül ki, de ha meg bővebben kifejti az ember, elviszi egész más irányba a dolgokat, újabb személyeskedés, okoskodás (akár jó, akár rossz indulattal) alakul ki, ez tapasztalat.
Azért rövid, tömör, infok nélküli, mert minden egyéb az ember magánügye, és érzékeny téma.
Aki kifogásnak tart bármiféle pszichiátriai diagnózist, az nagyon szerencsés olyan téren, hogy minimálisan sem érintett ilyen területen, (sem a gyerekei), így el sem tudja képzelni.
Mikor megtudtam ezt a családi dolgot, tudod, mit reagáltam?
Hogyha leéltem így x évet, inkább nem akarok tudni róla, és hagyjanak ezzel békén.
Aztán amikor sorozatos események (nem részletezem) hatására beleástam magam a témába, megváltozott az álláspontom.
Tényleg tapasztalatok miatt érdeklődtem itt, nem világmegváltás, meg mittudomén...
#10 Hogy az ember tudja, hogy milyen irányba induljon el ha azt érzi, hogy szakember segítségére van szüksége? 22 évesen még talán fejlesztésre is el tud menni az ember, én 19 éves vagyok, 2 éve járok fejlesztésre és nagyon sokat segített. Egyetemen (ha még pluszba az SNI státusz is megvan, ami megszerzése plusz idő, de autizmusért jár) lehet esélyegyenlőségi támogatást igénybe venni (pl. többletidő, szóbeli helyett írásbeli, stb.), a BME-n van autizmus specifikus tanácsadás, esélyegyenlőségi kortárs mentor. (Más egyetemről nem tudok nyilatkozni mert máshova nem jártam/járok, de mintha amikor az Autizmus Alapítványnál voltam diagnózison, az ELTE-vel kapcsolatban is mondtak volna valamit, de lehet, hogy csak esélyegyenlőségi koordinátor van, nem emlékszem.)
De ha az ember idősebb, akkor is mondjuk pszichológus vagy pszichiáter keresésénél fontos infó az autizmus.
Azt nem tudom, hogy hivatalosan elismert-e vagy nem, de felnőtt autista körökben Dr. Oczella Pétert szokták ajánlani. [link]
Valamint ebben a csoportban lehet célszerű kérdezni, vagy körülnézni a régebbi posztok között: [link] (Nyugodtan lehet csatlakozni akkor is, ha csak öndiagnózis szintjén áll a dolog, vannak jópáran így.)
Köszönöm, utolsó!
(Bizonygatni nem akarok ugyan semmit, főleg egy anonim oldalon, de egész életemben kisebbségi komplexusokkal küzdöttem, olyan távol áll tőlem a felsőbbrendűség, hogy bele se mennék...)
Utolsó előtti választ valamiért csak most láttam, de neked is köszi, megnézem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!