A lányomnak képzeletbeli barátja van. Ez normális, vagy menjünk pszichológushoz?

Biztos, ami biztos alapon én azért elvinném pszichológushoz. Fogászati szűrésre is megy az ember, akkor is, ha nincs fájós foga.

Ha meg már képzeletbeli barát... Mindenképp érdekesnek tartom, hogy ha nekem van egy képzeletbeli barátom, ami kb olyan, mintha naplóm lenne, csak nem írom le, csak fejben egy elképzelt szituációban elmondom neki, akkor én pszichésen beteg vagyok a környezet megítélése szerint, de ha az én képzeletbeli barátom közös lenne több millió emberrel, rituálékat végeznék a képzeletbeli barátom miatt, a képzeletbeli barátom szabályai szerint élném az életet, akkor csak simán hívő lennék. Ez azért kinda funny 🤣

Önmagában természetesen ebben nincs semmi abnormális, de tünet.

Tünete annak, hogy magányos. Erről kéne vele beszélgetni, ill. segíteni, hogy legyen barátja. Ha kapcsolatteremtési gondjai vannak, akkor emiatt van értelme pszi-hoz vinni.

Aki azt írta, hogy neki a naplója volt a titkos barátja, az fején találta a szöget! Valóban az!

Ennyi erővel az összes keresztényt, zsidót és muszlimot elküldheted pszichológushoz.

Az már nagyobb baj, hogy magányos a gyerek. Amúgy egy jó pszichológus mindig jól jön.