A gyerek kamaszkorában majdnem minden szülő megbánja a gyerekvállalást?

"Hidd el, hogy nem azért írok ki ilyesmit, mert így akarok felkészülni rá. "

Akkor miért?

Érdekli szerintem, hogy de szr a szölőknek és szívás-e.

De igazából nem szar, legalábbis nem mindig. Mint egy hullámvasút minden nap, sorra váltják egymást a jó és rossz dolgok, és a jó annyira jó, hogy bevállalod érte a szrt abban a tudatban, hogy majd egyszer elmúlik és csak a jó marad:) Ami igazán értékes, mindig jár egy kis szrral is, nem utáljuk a gyereknevelését magában, de amikor épp mélyre zuhanunk a vasúton, sikítunk és más tudtára adjuk. Amikor meg örülünk neki, azt magunkban tesszük. És a gyerek 2 éves kora körül kezdik bánni a szülők igazán a dolgot, előtte csak fáradtak csecsemőnél, de 2 éves kortól már idegbajosak, a gyerek többet üvölt a semmiért, mint csecsemőként, és ha szerencséje van az embernek majdnem minden pillanatban kinyírná magát vagy sérülést okozna másnak. Ha nagyobb lesz csak idegesítő, ha iskolás akkor meg értetlen és sok időt emészt fel, és sok pénzt a tanulmánya, utána már csak aggódhat hogy épségben maradjon és ne legyen terhes/ne ejtsen mást teherbe, és elviselje a bunkó magábafordulós részeket. De őszintén, ez a legkönnyebb, amikor nem minket terhel a gondjaival, hanem kizár, ahh, zárjon ki, akkor legalább nyugi van:) Pár év és normális lesz, haverkodni akar velünk, majd idegeire megyünk, hogy velünk is törődnie kell nagyritkán:)

De szép is az egész, én tényleg élvezem akkor is, mikor kettécsapnám a gyereket, vagy mikor ég a fejem miatta, vagy mikor hálátlan telhetetlen okoskodó kis mócsing. Persze panaszkodok, hisz felületesen rossz, amit okoz, de azért bírom a fejét.

13: "mert múltkor ezt egy anonim felhasználó állította"

Hát, kérdező, elvonatkoztatva a gyermekvállalástól, téged nagyon könnyű lehet befolyásolni, ha egy anonim felhasználó állítását ennyire komolyan tudod venni.

Két esetben szerintem. Ha a gyerek személyiségzavaros, és a szülő minden addigi igyekezete megy a levesbe.

Vagy ha a szülő irreális elvárásokkal van a felnövő gyerek iránt, és a normálisnál több figyelmet, törődést szeretet vár a gyerekétől. Mintha legalábbis a szülő volna a gyerek, a kamasz meg a felelős szülő.