Valami vicces story a kiskorotokkal kapcsolatosan eszetekbe jut? :-)

Kiskoromban nagyon élénken érdeklődtem a betűk és a számok iránt, talán nem is véletlen, hogy már 2,5-3 éves koromban megtanultam olvasni. Gyakorlatilag akkora volt az érdeklődésem, hogy parkolókba kellett sétálni vinni. Egyszer 2 éves koromban sétáltam a nagymamámmal, és egy bolt előtt megsimogattam egy parkoló kocsi rendszámtábláját. De ez még mindig nem elég: beindult a riasztó. A kocsi tulajdonosa ijedten rohant ki, de a nagymamám végül kimagyarázta a helyzetet. Az unokatesóm helyzete viszont cikibb volt, ő ugyanis egy traktort indított be 3 évesen. A nagypapájuk felrakta őt, az öccsét és az unokabátyját, hogy 3 fiúunoka ül a trakroron, unokabátyám viszont elindította és kiment az utcára... Megmenekülés után egyből azt mondta: "Apa megijedt, de én nem." (ez már csak így van...)

Régen nagyon szerettem Apa telefonján játszani, egyszer játék közben viszont elment a kép. Nyomogattam mindenféle gombot, hátha ezek hatására visszajön a kép. (Hát ötéves fejjel nemnagyon tudtam mit kezdeni) Vissza is jött, csakhogy utoljára a tárcsázó gombot nyomtam meg és sikeresen felhívtam a falu alpolgármesterét... xD Szerencsére Apa megoldotta az ügyet.

Anya egyszer bevásárolni ment egy papírboltba és magával vitt engem is. Olvasásmániámnak köszönhetően rengeteg márkanevet olvastam és tudtam. Bejött a papírboltba egy TV-s videófilmet készíteni, én meg elolvastam a kamerájának a márkáját és beszóltam neki, hogy "Mit csinálsz azzal a Sanyoval?" xD Gondolom, érdekesen nézhetett, mert akkor még nem voltam iskolás, és már olvastam... xD Ciki lehetett szegény szüleimnek.

Egyszer kicsi voltam, és anyámmal lent voltunk a játszótéren. Rosszul voltam, és anya megkérdezte:

- Hányingered van kisfiam?

Én meg:

- kettő, három XD

Meg mentünk az utcán, és köszöntek nekem, én meg ilyeneket mondtam: Mit bámulsz, meg mit nézel. Ez nálam szokásos szöveg volt.

Anyáék tök zavarban voltak. :D