Mit tennél ebben a helyzetben?

Én nyáron elküldeném diákmunkázni, és nem, nem azért mert ezzel akarom büntetni, hanem hogy lássa hogy pl a gyárimunka vagy a felszolgálás milyen fos (boltban, és étteremben dolgoztam rengeteget fiatalon, mert nem tanultam és baromi nehéz felnőtt korban bepótolni család és munka mellett...).

Ha a gyárimunka nem győzi meg, hogy tanulni az ő érdeke, szerintem semmi sem fogja.

Hétvégére lazítanék a szabályokon, hétköznap viszont tanulást preferálnám.

Esetleg arról is elbeszélgethettek (nem fenyegetően), hogy mit akar az életben. Mit akar majd dolgozni? Milyen céljai vannak? Ehhez mit kell most tennie? Milyen szabályokat hozna saját maga számára, amiket követve elérheti a céljait? Akár külső segítséget is igénybe vehettek a beszélgetéshez (valami coach vagy pszichológus).

Fontos, hogy egyszer se mondd, hogy ugye megmondtam vagy ilyesmi, tehát ne próbáld kidomborítani, hogy a te szabályaid is az ő céljait támogatnák. Érezze úgy, hogy önállóan dönt. Azt persze mondhatod, hogy bizonyos extra szolgáltatások az alap etetés-ruházás-szállás hármason túl csak akkor járnak, ha tanul.

Költözzön, ott sem lesz jobb világ.

16 évesen nagyon szrtam a tanulásba, aztán mégis diplomát szereztem, mert 18 évesen rájöttem, csak nem ártana valamihez kezdeni az életemmel.