Mit csináljak, ha úgy érzem, negbuktam anyaként?

Van egy 13 éves adhds kamasz fiam, akit egyedül nevelek. Egyszerűen nem tudok semmivel hatni rá. Rángatja a vállát, semmit nem segít itthon. Kicsinek együtt csináltuk, aztán mikor 7 éves forma volt, jött az apja azzal a szöveggel, hogy minek kapcsolja be a mosógépet, minek mosogat, majd a végén b...zi lesz. És mivel apa mondta, ezért azóta semmivel nem tudom rávenni ezekre a dolgokra. Nagy nehezen kiporszívóz két hetente egyszer a szobájában, ennyi. Apuka meg láthatás után simán a szememre veti, hogy a gyerek semmit nem csinál. Mikor még együtt éltünk, a gyerek azt látta, hogy az apja otthon semmit nem csinál, csak él, mint egy here. A gyerek ugyanezt a stílust követi. Egy anyák napjára nem kaptam semmit tőle, mert az apja nem foglalkozott ezzel soha. A saját anyjának vett, nekem a gyerek nevében soha. Minden évben viszünk anyunak virágot, engem viszont minden évben kihagy. De ugyanígy szülinap, névnap, nőnap, semmire nem kapok tőle semmit. És ez nagyon rosszul esik. Beszéltünk is már róla, de ez sem érdekli. Úgy érzem, ha a fejem tetejére állok, akkor is apát fogja követni és egy önző kis dög lesz. Vagy esetleg a kamaszkor után jobb lesz?