Hogyan viselitek a kamaszkort a gyereketeknél? Ha úgy érzitek, elegetek van belőle, akkor is szeretitek?

#9

Most amúgy egy fél órája kijött és megkérdezte, maradt-e még az ebédből, mert olyan finom.

Nem irigylem a pasiját, sem a leendő férjét (ha lesz aki egyáltalán ezt elviseli).

12 vagyok

Őszintén szólva, nem is értem, hogy tudják mosolyogva és elnézéssel tűrni szülők ezeket a rettenet szemtelen, undorító viselkedéseket "de hát kamasz" felkiáltással.

És akkor belém törölheti a szaros cipőtalpát, mert szegénynek a hormonjai...? Legközelebb leköp vagy megver? A kis cuki, aki reggelre már oly nyugodt, hogy puszikkal kelt. Hát engem ezután biztos nem.

Nekem 15 éves a lányom. Nála úgy jelenik meg a kamaszkor, ahogy nálam annak idején. Minden sz., minden negatív, ő ronda, egyedül fog meghalni, és munkahelye sem lesz, mert ő értéktelen. Tegnap apja próbáltam meggyőzni, hogy nem ő a leghülyébb ember a világon, hanem vannak nála butábbak is. Amúgy gimibe jár, olyan 4-es tanuló, szóval szerintem abszolút átlag.

Én bármit mondok, lehurrog, naná, hogy nincs igazam, flegma. De vannak azért határok, nem mond nekem csúnya szavakat, és az ajtót sem vágja rám.

A fiam 13, ő adhd-s, és sajnos elég gyakran vannak dührohamai. De nem beszél csúnyán velem ő sem.

Persze, hogy szeretem őket. A kamaszkor hagyján, az adhd-t azért szívesen alhagynám.

#17 a 4-es ma már nem átlag.

A bukdácsolás és 2-3 közti osztályzat az átlag aztán vannak 4,5 felettiek meg a kitűnök. A kettő közt szinte senki.