Középiskolásokat, mennyire viseli meg, ha meghal egy osztálytársuk?

Azokat is megviselheti, akik nem voltak vele különösebben jóban, hisz sokkoló tud lenni a felismerés egy kamasznak, hogy valaki fiatalon is meg lehet halni.

Egyébként, ha mostani időkben játszódik a történet, azaz a közösségi oldalak világában, ott meg befigyelhet az is, hogy sokan rá is játszanak erre a nagy gyászra, kvázi, kihasználják egy társuk halálát, hogy ők kapjanak figyelmet, de ez róluk szól, nem az elhunytról.

Szóval ha életszagúnak akarod írni, legalább pár ilyen képmutató karaktert vigyél bele, lehetőleg olyanokat, akik a sztori szerint nem is voltak vele közeli viszonyban életében.

Iskola pszichológust lehet beküldenek egy osztályfőnöki órára, de az se mind1 mibe hal meg nem mind1, hogy kiugrott a vonat elé, elszúrták, beteg volt, vagy csak elaludt.

Illetve nem mindegy hogy milyen a személyisége egy embernek én legkisebb vagyok engem jobban megérintenek az ilyenek na de van aki kb meg se hallja.

Sajnos nekem is volt kettő ilyen is. Egy évfolyamtársam (általánosban is az volt) írásbeli érettségik után hunyt el autóbakesetben. Borzasztó volt, főleg h előtte írták meg az évkönyvüket, amiben leírta a jövőbeni terveit. Mai napig él bennem az érzés amit a megemlékezésén éreztem.

Másik osztálytarsam volt, 5öd évet jártuk, már nem tudta befejezni, szintén autóbaleset volt.

Vannak időszakok, amikor gyakran eszembe jutnak még most is, pedig már 35 vagyok.

Egyébként sokat segítettek a tanárok feldolgozni a történteket, többször beszéltünk róla, az érzesinkről, ki hogy éli meg.

Megvolt. Halálra gázolták 10-ben. Minden attól függ, milyen volt, jóban vannak-e vele. Ő nagyon rendes, kedves volt, szomorúak voltunk, mint minden ilyen esetben, de ennyi.

(van olyan aki halála senkit nem érdekelne...)

Nekem általános iskolai osztálytársam halt meg 12 évesen agydaganatban. A mai napig előttem van, ahogy sírt az apukája a temetésen pedig már 46 éves vagyok.

És az egyig gimnáziumi osztálytársam is meghalt 20 évesen tisztázatlan körülmények között.1 sorral a nagyapám mellett van eltemetve,ott beszélgettem az anyukájával.A vonat ütötte el külterületen.Sosem derült ki, hogy kiugrott vagy kiesett vagy kilökték.Engem a hozzátartozók gyásza jobban megérint.

Én sajnos csak általános iskolai ,, élményt" tudok mesélni.

13 évesen elhunyt egy nagyon jó barátom izomsorvadásban. Így született, ez elkerülhetetlen volt. Én azt hittem, megőrülök a fájdalomtól, az összetartás az egyetlen, ami ilyenkor életben tarthatja az osztályt.

Saját tapasztalat az, hogy akkor is rosszul erint, ha egyebkent nem voltatok a legjobb baratok, csak osztalytarsak vagy mindennapi ismerosok...

Az en osztalytarsam 8.ban ki akart ugrani az emeletrol a suliban,alkor az osztalyfonok jokor volt jo helyen es vissza rangatta es meg is pofozta...

Sajnos ra par evre egy 10 emeletesbol ismet meg probalta.. Sajnos sikerrel....

Hiaba nem beszeltunk akkor mar, nagyon nagyon rossz volt, napokig csak o jutott eszembe es az emlekek. Sok kerdes jutott eszembe, amit feltenni mar senkinek sek tudtam...

Nyilvan ilyenkor hibzatatod is magad, te mit tudtal volna tenni, hogy mashogy alakuljon... Vagy ha megesett, hogy meg bantottad, azert is magadat marcangolod...