Nyolcadikos gyerek túlterhelt, feszült nálatok is?

Két tippem van. Az egyik, hogy mi osztályoztuk a tanárokat. Olyan dogát íratott, hogy a fél osztály megbukott? Fekete pont. Krétával megdobta az egyik gyereket? Fekete pont. Megdicsért? Piros pont. (Mi is jó tanulók voltunk a húgommal, feszültség levezetésnek jó volt, egy óriási plakát volt kint az egyik falon a tanárok neveivel, néha a barátnőim is átjöttek, akkor ők is megpontozták őket).

A másik, hogy csinálhatnátok belőle közös játékot esténként, ki találja meg gyorsabban a helyes választ címmel.

Hátha segít, ha jó hangulatban, nagy kacagások között keresitek ki a válaszokat. Még jobb lehet, ha találtok más családokat, akik nyitottak erre és családilag versenyeztek az első helyes válaszért, mintha játék lenne. Főleg, ha be tudjátok tervezni, hogy mondjuk minden második kedden egy közös keresés van és utána játszotok valamit közösen online (vannak fent társasok).

Nekünk anno a padtársammal volt egy g*cifüzetünk, igaz, ez már középiskolában történt. Aki g*ci volt, azt beleírtuk. Senkit nem húztunk ki, viszont többször is be lehetett kerülni. Nemcsak tanárokat írtunk bele, hanem úgy mindenkit, és hát érettségire majdnem tele lett, csak nevekkel.

Az érettségi banketten ez elmeséltük a magyartanárnak, mert ő volt az egyetlen a tanári karból, akit soha nem írtunk bele. Rendesen elérzékenyült.

Es biztosan kell neki egy versenyistallo iskola, ha lathatoan nem birja?

Nem kell mindenaron a legerosebb gimibe menni, en egy kozepesen szarbol bejutottam pl egyetemre (allami) es kozben nem hajtottak minket halalra. Jo, igaz, matektanarhoz es angolra jarnom kellett kulon, de ennyi.

Az egyetem mar mas volt. Nem volt annyira kotott, a sajat tempomban tanultam, voltak orak, amikre nem kellett feltetlenul bejarni. Jo a vizsgaidoszak ultra szopas volt, de tul lehet elni.

Kiveve, ha orvosira vagy jogra keszul, akkor passz. De ha ennyire nem terhelheto, talan inkabb ne menjen oda.

Mondjuk 14 eves, kar is ezekrol beszelni, lehet mire ott tart, nem is akar menni. Majd eldonti, raer meg.

Tudom, hogy szülőként rossz az ilyet hallani, de ha már most nem bírja a terhelést nem kell erőltetni. Így a 6sal értek egyet. Nekem több gyerekem van, az egyik ilyen, a másik olyan.

Erre nincs technika, megoldás, módszer.ha neki nincs meg a belső motivációja, te csodát tenni nem tudsz. Vagy ha hajtod, erőlteted csak egy szorongásos, frusztrált gyerek lesz belőle.a képességeihez mérten válassz iskolát.

Egyáltalán nem értem, hogy miért ilyen negatív mindenki.

Annyit tudunk a gyerekről, hogy 8. év feléig nagyon motivált volt, de most van egy nagyon gázos tanára, aki miatt teljesen elege lett, pedig amúgy jó tanuló a kislány. Az anyuka segíteni akar neki, hogy ne törjön le. Technikákat tanítani, amitől reziliensebb lesz. Szerintem ez egy előremutató szemléletmód. Nem nyomasztani szeretné, hogy tanuljon, hanem azt megtanítani neki, hogy hogyan lehet keresztülküzdeni magadat azokon a helyzeteken, amiket utálsz.

Ez szerintem egy szuper képesség. Nekem volt olyan évfolyamtársam egyetemen, aki szó szerint zseni volt, a versenyistálló sulijában és az egész egyetemen is híresen okos volt. De idegösszeroppanást kapott egyetem végére és pszichológushoz kellett járnia, mert a tárgyakat meg tudta ugrani gond nélkül, de a diplomatervét, amihez le kellett volna ülni és csinálni, azt 25 évesen nem, hisz sosem kellett megerőltetnie magát és nem tudta mivel motiválja magát, hogy menjen. Amúgy kitüntetéses diplomája lett volna, ha képes ezt megugrani. Végül csúszott egy évet és kapott egy olyan konzulenst, aki végig ott ült mellette, mikor írni kellett, mert a heti egy konzultáció nem volt neki elég.

Azt sem tudjuk, hogy mennyire versenyistállóra készülnek. De amúgy a versenyistállókat én sem ajánlom senkinek, ismerős gyereke jár, és náluk az egész osztályból 3-4 gyerek élvezi, mindenki más ki van borulva. Ha ez általános manapság (amikor én jártam, akkor én a harmadik legjobb suliba jártam az országos rangsor alapján, és nem volt ilyen), akkor én senkinek nem ajánlom a versenyistállókat.