Anyukák, ti mégis hogyan veszitek rá a kamaszlányotokat, hogy őszinte legyen veletek?
Egészen tavaszig azt hittem, hogy egy rendes és aranyos lányom van. Aztán nyáron akadtak problémák, pl már nem tudta titokban tartani, hogy az egyik évfolyamtársával kavar. Több időt töltött azzal a fiúval, mint velünk, vagy a barátnőivel, ami egy 17 éves lánynál elég egyértelmű. Ez eléggé feldühített, mivel nem csak, hogy nem mondta el, de mikor kérdeztem akkor is tagadta ezt. Azóta vannak szerintem gyakran vitáink. Akkor nyáron én beszéltem a sráccal, tudjátok, mint ilyen anya-első pasi beszélgetés, de a lányom kiakadt rajta teljesen és összevesztünk mivel azóta is folyton állítja, hogy semmi nem volt azzal a sráccal. Ha rákérdezek egy fiúra, hogy mi a helyzet, próbálok lazán viselkedni, akkor is csak sértődötten kapom meg, hogy nincsen semmi, hagyjál anya. Emellett szerintem rendesen elkezdte takargatni előlem a dolgait, már nem nyithatom ki a szekrényét, majd ő mos, köszöni, ne rakjam el a ruháit, nem nyúlhatok a táskájába, ha csak az üvegét veszem ki, hogy vizet tegyek bele, akkor is közli, hogy kértem, hogy ne nyúlj bele, és nem nyúlkálok a táskádba. Nyilván nem turkálok a cuccai között, de az anyja vagyok, semmi rosszat nem akarok.
Múltkor megkérdezte, hogy itt alhatnak-e a barátnői, és nem szerettem volna, mert van egy öccse akit nem akarom, hogy elrontsanak, és akkor is megkaptam, hogy bezzeg az öccse barátai itt alhatnak és hogy én semmit nem engedek meg. Nem tudom mit csináljak, mostában folyton a barátnőinél alszik, szerintem viszont pasija van, de nem tudom hogyan kideríteni. Örülök hogy van barátja, de tudni akarok róla. A nyári incidens óta megromlott a kapcsolata azzal a sráccal, már nincsenek jóban, és szerintem ezért is engem hibáztat, pedig nem igazán érzem, hogy tehetnénk róla. Szóval lányos anyák, ti mit tesztek?
Nem eteti meg az occset, mi a fsz. Nincs keze a gyereknek vagy mi? 8 evesen kinyithatja a hutot, megkenhet egy szendvicset vagy megmelegitheti a vacsorajat, kiveve ha eletkeptelen.
A tobbit mar elmondtak elottem, szanalmas vagy.
"az elvárható minimumot tette csak meg, hogy megetette"
A 8 évesnek lenne az az elvárható minimum, hogy tudjon egyedül enni. Testvérek közt max annyi az elvárható minimum, hogy ne ártsenak direkt egymásnak. Tudod, a ne törjék be egymás fejét, ne tépjék szét egymás cuccát, ilyenek.
Neked meg az elvárható minimum az lenne, hogy gondoskodj a gyerekedről, ha már megszülted, ne passzold át másnak, és főleg ne a másik gyereknek, akiért pont ugyanannyi felelőséggel tartozol, mint a kisebbért.
"Az öccse 8 éves és alig van testvéri kapcsolatuk"
Ha 7 évnél több korkülönbség van a testvérek közt, akkor azok konkrétan egykeként nőnek fel.
Nem testvérrel voltam úgy, hanem egyéb közelebbi rokonnal, hogy pont 7 év volt köztünk, de akkor voltunk kb egy szinten, mikor én 18 voltam s ő 11. Én mentem ki a tinikorból, ő épp ment bele, s akkor még úgy jó volt. Aztán én eljöttem egyetemre, s megint 2 totál különböző életszakaszban vagyunk. (21-14) Mikor én tini voltam s ő kisgyerek, kifejezetten idegesített. Pedig érdeklődés terén mi passzolunk a legjobban az egész rokonságból, csak ő nagy lemaradásban van hozzám képest.
Mit várnál a nagylanytol? Anyaként foglalkozzon a kicsivel, tanuljon, játsszon vele?
Elrontjak a kisfiút
Sztem a te agyad van elromolva
Kontrollmániás vagy, ne csodálkozz, hogy semmit nem oszt meg veled.
Mostohaanyám pontosan ugyanilyen volt. Soha semmit nem mondtam el neki, részben mert mindig gyanúsítgatott, mindig kutakodott. Ő kezdte a "nem bízok benned"-szrságot, és utána én sem avattam be a dolgaimba.
Hogyha hagy élni - sohasem mentem haza ittasan, nem d..ttam magam minden héten mással, stb. -, akkor persze, elmondok neki egy csomó mindent (amit másoknak el is mondtam), így azonban nem.
21 évesen leléptem onnan (végre volt annyi pénzem hogy mehessek), és azóta sem beszélgetek vele komoly dolgokról.
Ezt ő szúrta el a kontrollmániájával - tudod, ahogyan viselkedsz, azt kapod vissza - te is a lányodtól.
Akik azt írják, kamu: nem, nem az.
Ha nem tapasztalom a saját bőrömön, hogy DE, LÉTEZNEK ilyen emberek, el sem hiszem.
És igen, léteznek, ráadásul fel sem fogják, hogy velük van a probléma.
A barátnők nem jöhetnek át- nálunk is volt. Egyszer áthívtam délután! tanulni, azt hittem, a szemével megöli őt - engem meg leb..., hogy ezt hogy merészeltem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!