Megtennétek neki ezek után?

Ezt jelenti,hogy nem direkt flegmázik.Teljesen átalakul az agyműködés,egy csomó nemi hormon pedig elkezd termelődni.Az meg,hogy nem mertem megtenni, azért volt,mert elvették volna mint a sz@rt,ami megintcsak tudjuk,hogy nem megoldás,sőt káros.A felnőtt generációnak meg akik ezt az elvet vallják most van egy csomó depressziós,öngyilkoshajlamú gyereke,aki nem mer szólni a szüleinek,hogy :anya elb@sztam, elfelejtettem mappát venni,hozz már utánam egyet,mert beírást kapok.Ezek után ugye hogy merne szólni,hogy rossz fát tett a tűzre,vagy hogy bajban van, inkább megpróbálja maga megoldani,ha nem sikerül,meg mennek a Dunának.Szerintem egy dedós viselkedés volt,hogy megsértődött a kérdező,és Huszt se akart vinni neki,ezzel direkt stresszben tartva a gyereket,hogy jól megmutassa neki ki a főnök.Amúgy meg ha a gyereknek pár méter a kerítéshez menni, akkor anyának is pár méter a kapuhoz menni,szóval ez is 1-1.Neki se kopik el a lába,ha már odáig elment.Ha jól értem (bár nem biztos)most amúgy anya otthon van egy kisebbel.Azt írta,hogy a két nagyot indítja iskolába.Akkor őszintén,nem fért bele ez a napjába?A nagy is a sajátja,még ha most bunkó kamasz is.De ha nincs is otthon, akkor is ezek szerint volt lehetőség rá,hogy segítsen, akkor minek ez a gyerekes hiszti előtte.Kb úgy írtok arról a szerencsétlen 12 éves gyerekről,mintha egy meglett felnőtt lenne,aki szándékosan ugráltat másokat,és meg se köszöni.Gondolkozzatok el ezen kicsit,képzeljétek magatokat az adott szituációba,és az alapján ítélkezzetek a saját gyerekét el felett.

21-es: ez az a mentalitás, amikor börtönviselt embereket sajnálnak a gyerekkora miatt, vagy pedofilokat, hogy jajj, hát így született, nem tehet róla. Egy dolog megérteni egy ember élethelyzetét és biológiáját és egy másik felmenteni a tetteit ennek alapján. Ez a gyerek trehány volt és bunkó. Ezen nincs mit szépíteni, akár tinédzser, akár nem. Aki ezek után lehajtott fővel kiszolgálja, az meg egy balek.

Pont f@sza börtöntölteléket hasonlítani egy kamaszhoz.Gondolom te kamaszként soha sem voltál bunkó,és mintagyerek voltál.És nem,ezzel nem mutatja meg az anyja,hogy hol a határ,sokkal inkább azt,hogy nem lehet segítséget kérni,mert úgyis lesz@rják,hibázni sem lehet,vagy ha igen, akkor azt nem lehet kijavítani.És fogják ám neki mutogatni a határokat még böven az életében nyugi!Nem gondolom,hogy egy ilyen piti dologért karóba is kellene húzni.Az én kamaszaim is van hogy bunkók igen.Nem ordítok velük,hanem szólok,hogy ez túlzás.Saját maguktól szoktak bocsánatot kérni mikor lenyugszanak.Mindent el mernek mondani,és mindent meg is szoktunk oldani.Komolyan.Egy elfelejtett mappáról,meg pár méter sétáról vitatkozni óvoda.Ha a suliig elvittem,nem mindegy nekem hogy a kerítéshez,vagy a kapuhoz viszem azt a nyomorult mappát?Annak a gyereknek amúgy van 10 perce pisilni,enni,levegőzni,és én azon rugózok felnőtt létemre,hogy nehogymá én menjek a kapuhoz,jöjjön a kis szaros a kerítéshez,amúgy is rohadjon meg hogy képes volt elfelejteni valamit.Nem csodálkozok,hogy ennyi kétségbeesett gyerek van sajnos!

Hát nem tudom, túl vagy rajta. Én azért nem vittem volna, mert megmondtam, hogy nem viszem. Azt tanácsolom neked legközelebb, hogy ha megmondod neki, hogy nem fogsz csinálni valamit, akkor tényleg ne tedd meg! Amit most csináltál, az tipikus következetlen viselkedés, így bármit meg fog engedni magának veled szemben. Ha már eldöntötted, hogy segítesz, mert fontos, iskolai, stb ügy, akkor ha flegmázik, inkább szidd le, vagy legyen más követmezmény, a lényeg, ha valamit kimondtál, akkor azt ne vondd vissza, különösen nem rendszeresen. Most annyit tehetsz, hogy elbeszélgetsz vele, megmondod, hogy mivel iskolai dologról volt szó, felülbíráltad a korábbi döntésedet, de ha még egyszer flegmázik egy hasonló szituációban, amikor segíteni akarsz neki, annak következményei lesznek, nem türöd el, hogy ilyen szinten tiszteletlen legyen.

Vagy lesznek öngyilkosok ha hibáznak.Nekem mindennél fontosabb,hogy tudom,hogy tudják,hogy hazajöhetnek bármi történt is,és amiben csak tudok segítek.Egy ilyen elfelejtettem a mappát meg nem is ügy nálunk.Én felnőtt létemre a kajámat hagytam otthon mikor munkába mentem 13 órába.Ha a férjem oktatni kezd,hogy idióta vagyok,és nem utánamhozza, akkor kva éhesen mentem volna haza.Venni ugyanis a munkahelyem közelében nem lehet semmit.De tudom,itt mindenki hibátlan.

26 voltam, nem mondom, hogy ne segítsen, de akkor ne mondja, hogy nem fog segíteni, mert így popót csinál a szájából. Eleve azzal indult a sztori, hogy az anya kész volt segíteni, amikor meg a találkozó helyét kezdték megbeszélni, a gyerek flegmázott. Nem az elfelejtés volt a gond, hanem, hogy az anya tett szívességet, és ezért még normális hangnemet sem kapott. Ha nincs legalább rászólva, hogy vegyen vissza, akkor egy elkényeztetett, pökhendi mamlasz lesz. Segítsen a szülő, de legyen következetes, ne fenyegesse olyasmivel, amit nem tud betartani. A tisztelet elvárása sem ördögtől való.

Rászólni lehet!Mondjuk úgy,hogy kisfiam/kislányom,próbálj meg normálisan beszélni velem,mert segíteni szeretnék.Majd ha normálisan tudunk beszélni akkor folytatjuk.De nem úgy,hogy óvis , hisztis gyerek módjára megsértődve fenyegetőzök azzal,hogy nem segítek.Ráadásul valószínűleg eleve stresszben volt az a gyerek amiért elfelejtette,és hirtelen nem kapcsolt,hogy hova viszik azt a rohadt mappát.Van ilyen.Meg mondom,nem értem,hogy miért nem lehetett amúgy a kapuhoz vinni ami a gyerek első ötlete volt miért kellett a kerítéshez ragaszkodni.Ja,hogy anya az lehet lusta sétálni,a gyerek meg nem.Értem.Én amúgy ilyen esetben azt kérdezem meg,hogy mikor hova vigyem,nem azt mondom,hogy ekkor itt leszek,mert könnyen előfordulhat olyan is,hogy nem mehet mondjuk a kerítéshez a gyerek,vagy később engedik ki óráról,vagy esetleg a suli másik végében van órája előtte.Ti komolyan elfelejtettétek már,hogy milyen volt a suli?