Mit tegyünk, ha a lányunk mindenen kiborul?

Nyilván nem fogom leírni hogy ki. Sem itt, sem privátban.

Lényeg hogy egy időre hagyni kell. Ha magától akarja újra, akkor új alapokra lehet helyezni a segítségnyujtast.

Valószínűleg csak a siker tetszik neki, de tenni nem akar érte. Engedjétek el. Ha akar gyakorol, ha nem. De azt mondjátok el neki, hogy így nem lesz zenész.

Ez egy rohadt nehéz szakma, legjobb barátaim közt vannak igen híres zenészek, így pontosan látom. Fiam zenésznek készül, általában rengeteget gyakorol (2 hanszeren tanul jelenleg). Ezért, ha egyszer egyszer nincs kedve ráhagyom, de ilyen ritkán van. Ha azt látnám már nem tesz érte annyit, elmondanám, hogy ennek mi lesz a következménye, hogy tudja, de nem eröltetném. 11 éves.

Tizenévesen sokan akartunk híres zenészek/színészek lenni, aztán nyilván nem lettünk azok. Vagy mert nincs tehetségünk, vagy mert nem voltunk elég kitartók. Én is elkezdtem gitározni, menő érzés volt, még koncertünk is volt, de keveset gyakoroltam és nem fejlődtem. 3 év után abbahagytam.

A lányod nyilván látja hogy milyen jó érzés a hírnév és a siker, anyagilag is jól éltek. A mögötte lévő munkát nem látja, ezzel a legtöbb tini így van. Nem kell erőltetni, el lett neki mondva hogy gyakorlás nélkül nem fejlődik, úgy tűnik még magától nem jött rá erre. Egyszer csak lesz valami ami érdekli igazán. Ha nem, akkor meg nem. Rossz érzés ezt szülőként látni, de nem mindenki születik céltudatosnak és kitartónak, az ő életükben több lesz a küzdelem mire megtalálják a helyüket.

Most olvasd át a kérdest, de tekints el attól, hogy a gyerek apja törtenetesen pont zenész, zenészpalántának szántátok őt is.

Adott egy 16 éves lány, aki a barátai miatt kedvet kapott a gitározáshoz.

A szülei meg úgy csinálnak, mintha az lenne a világ közepe.

"Tanul amúgy mellette szakmát." Persze hogy tanul b+, 16 éves, ilyen korban vagy érettségire készül valaki vagy hegesztőnek s ilyeneknek. Ez a normális, s a fő, nem a hobbi, amit amúgyis csak azért kezdett el, mert látta a haverjaitól. Én se a rajzolgátás mellett oldottam amúgy a matek tételeket.

A hobbijat erőtetitek. A HOBIJÁT, érted? A hobbijával azért foglalkozik az ember, mert kikapcsolja, megnyugtatja, szereti, érdekli, stb. Nem azért hogy rossz legyen neki. Hülye is lenne, ha a szabadidejében szenvedne ott a nehéz számokkal.

Nekem a feleségem profi zenész, 6 éves kora óta napi szinten órákat gyakorolol a hangszerén, nagyon keményen dolgozik. Csak így lehet sikeres zenész valaki (ha a szakma valamit számít.)

Én az apja helyében elengedném, és ajánlanék neki egy tanárt, ha gényli, hogy ne a családi feszültséget szítsa, az, hogyha kritizál. Leírásodból úgy tűnik, hogy pénzügyileg ez nem gond.

Ha nem igényli a tanárt sem, akkor el kell engedni, lesz, ami lesz. Ha fontos neki a zenélés, magától bele fogja fektetni az energiát. Ha nem akkor tökmindegy.