Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kamaszok » Tényleg ennyire működésképtele...

Tényleg ennyire működésképtelen a közös felügyelet válás esetén?

Figyelt kérdés

A történetben a férfi tag vagyok. Tavaly nyáron elváltunk a feleségemmel. Én maradtam a közös házunkban (természetesen vagyoni megállapodással, nem lett az exem kisemmizve) a két nagyobbik gyermekemmel ő elköltözött a lakásába a legkisebbel. A válást ő kezdeményezte, mint utólag kiderült egy másik férfi miatt. A gyerekek közös felügyeletben maradtak. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, mintha nálam lettek volna elhelyezve a nagyok, mert két hetente hétvégén vannak az édesanyjuknál.

Az exem azonnal össze is költözött az új udvarlójával, miután összeszedtem magam idén én is nyitottam egy hölgy felé, akivel úgy döntöttünk, hogy össze is költözünk. Ez elég sok új szabályt jelentett a gyermekeim számára, mert eddig kb. ki volt nyalva a fenekük, és a munka mellett nem volt időm sok mindenre, tőlük nem volt elvárás egy csomó mindenben (az exnejemnek főleg semmi). Kvázi mocsokban éltünk. Az új párom segített a háztartás rendbeszedésében, az időmenedzselés optimalizálásában. Ez rájuk is plusz feladatokat rótt. Nem kell nagy dolgokra gondolni, tartsák rendben a szobájukat, vigyék ki a szemetet, etessék meg a kutyákat. Nagyjából ennyi.

És itt jönnek a gondok. Az exnejem ezeket nem nézi jó szemmel. A gyerekek, mikor nála vannak folyamatosan panaszkodnak rám, hogy mennyi mindent kell csinálniuk. Az anyjuknál semmi szabály, semmi feladat. Tegnap emiatt össze is szólalkoztam az exemmel, mert fejemhez vágott olyan dolgokat, amik igazából féligazságok. A gyerekek szemszögéből persze egy csomó minden új, sőt terhes számukra, de semmiképpen sem káros. Mégis ki lettem kiáltva rossz apának. Pedig két munkahelyen dolgozom, hogy mindenük meglegyen, rohangálok velük napjában többször egyik edzésről a másikra. Gyakoraltilag hajnal 4:00-től este 22:00-23:00-ig talpon vagyok. És mégis a hátam mögötti kibeszélést, a hátbadöfést, a kibeszélést, a hálátlanságot, a fintorgást,a vállvonogatást kapom. Pedig nekem ők a legfontosabbak az életemben.

Tegnap márt azt mondta az ex, hogy magához veszi a nagyokat is, ha nem tudok velük rendesen foglalkozni. Hát, mintha kést forgattak volna meg bennem. De elgondolkodtam, hogy van-e ennek értelme? Hogy az anyjuk folyamatosan ellenem hergeli őket? Hogy folyamatosan bunkók velem/velünk mert két szalmaszálat arrébb kell tenniük? Persze anyánál nincsenek elvárások, szabályok, ott mindent szabad. Úgy érzem, hogy széllel szemben pisilek és elfáradtam. Nem akarom ezt. Így semmiképp, mert még jónéhány évbe ellenkampánnyal bele fogok rokkanni ebbe lelkileg. Egy normál családban a két szülő közösen, konzekvensen tudja nevelni a gyerekeit, de nálunk a gyerekek folyton a kisebb ellenállás felé húznak: az anyjukhoz.

Nem akartam őket soha elveszíteni, de kezdem nem érteni ezt az egészet. Hogy mi a picsáért küzdök egyáltalán. Van értelme? Olyan szépen tudnánk élni, ha egy kicsit belátóbbak lennének, vagy tovább látnának az orruk hegyénél (és ez vonatkozik az anyjukra is), mert amúgy, ha nem is vagyunk gazdagok, mindenünk megvan bőven.

Köszönöm, ha végigolvastad.



2022. jún. 21. 11:44
1 2 3
 21/23 anonim ***** válasza:
9%

Azon gondolkoztál már, hogy nem elsősorban az a baj, hogy új szabályok vannak, hanem az, hogy ott lakik velük egy általuk egyáltalán nem kívánatos nőszemély, aki kis- vagy nagykamasz gyerekeket utasítgat a saját otthonukban , szerintük minden alap és jog nélkül. És ebben marha sok igazság van.


Én is váltott elhelyezéssel nevelem a gyerekeimet a volt feleségemmel (nálunk is én maradtam a közös lakásban, mivel családi örökségem) és megmondom őszintén, nekem eszem ágában sem lenne a nyakukra hozni egy "pótanyát", azaz nekik kvázi egy idegent. Nem is értem ezt az összeköltözés mániát, családalapítás szándéka nélkül (márpedig három gyerek után gondolom nincs tervben még több), minek, miért? Ennyire nem szabad kitolni a saját gyerekeiddel.


Szerintem azt kell végiggondolnod, hogy az új nő, összeköltözve, együttélve (aminek egyébként párkapcsolat szempontjából is legalább annyi problémás hozadéka van mint pozitívuma, elváltként biztos te is tudod, a gyerekek szempontjából meg pláne), vagy a gyerekek. Én biztosan az utóbbit választanám, gondolkodűs nélkül, de te tudod.

2022. jún. 22. 06:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/23 anonim ***** válasza:

Pédául itt van egy átlagos mostohaanya-gyerek kapcsolat, olvasgasd:

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..


Kisebbeknek, akik még ennyire nem is tudják artikulálni az érzéseiket, csak még rosszabb. Nyilván ilyenkor menekülnének, inkább azt mondják, odaköltöznek az anyjukhoz. Akinél pedig semmivel sem lesz jobb, mert ott van a mostohaapa, csak ezt még nem igazán tudják vagy nem akarják tudatosítani. Végül sehol nem fogják otthon érezni magukat, folyamatosan hiányérzetük lesz, menekülnek majd kollégiumba, gyorsan albérletbe a legelső alkalmas parterrel, stb. Szóval a szokásos.

2022. jún. 22. 07:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/23 anonim ***** válasza:
83%

Mozaikcsaládban élő nő vagyok, kamasz fiam van, a férjemnek kamasz lánya. Nagyon nehéz velük, ez a legdurvább korszak. És igen, ahhoz húznak, ahol könnyebb, ahol több az engedmény és a lazaság.


Teljesen ok megkövetelni, hogy bizonyos dolgokat tegyenek meg és tartsák rendben a saját környezetüket. Nyugodtan lehet bizony szemetet kivinni, teregetni, kutyát etetni, szobájukat takarítani. Pláne most, hogy nyári szünet van és 0/24 héderelnek, míg ti reggeltől estig távol vagytok. Mindemellett a nonstop melózást meg több állást, hogy mindent megteremts nekik szerintem ne erőltesd. A lóvét természetesnek veszik, viszont nem tudsz velük lenni, foglalkozni és te is rámész, egyszer csak felborulsz - gondolom nem vagy már 20.


És igen, ha anyánál annyival jobb, mert ott csak héderelés van, akkor el lehet költözni és 2 hetente hétvégén jönni. Ha akarnak. Ha nem, akkor nem kötelező.

Az én fiam kiskora óta nyígott, hogy az apjával akar élni. 11 volt, amikor odaköltözött, én lettem a hétvégi anyuka. 1,5 év múlva hívott, anya most gyere értem. Azóta velünk él (férjem nagylánya heti váltásban van nálunk és az anyukájánál). Fel se merül azóta, hogy apjával élne, de pl hétvégente, szünetekben náluk van és szuper jól érzi magát.

Megpróbálta, hazajött. Engedd el őket, ha menni akarnak. Ne hidd, hogy a kamaszok nagyon értékelni fogják az erőfeszítéseidet, mert nem érdekli őket, csak a saját kényelmük. Ez ne essen rosszul, ez van.

2022. jún. 22. 09:36
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!