Tényleg ennyire működésképtelen a közös felügyelet válás esetén?
A történetben a férfi tag vagyok. Tavaly nyáron elváltunk a feleségemmel. Én maradtam a közös házunkban (természetesen vagyoni megállapodással, nem lett az exem kisemmizve) a két nagyobbik gyermekemmel ő elköltözött a lakásába a legkisebbel. A válást ő kezdeményezte, mint utólag kiderült egy másik férfi miatt. A gyerekek közös felügyeletben maradtak. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, mintha nálam lettek volna elhelyezve a nagyok, mert két hetente hétvégén vannak az édesanyjuknál.
Az exem azonnal össze is költözött az új udvarlójával, miután összeszedtem magam idén én is nyitottam egy hölgy felé, akivel úgy döntöttünk, hogy össze is költözünk. Ez elég sok új szabályt jelentett a gyermekeim számára, mert eddig kb. ki volt nyalva a fenekük, és a munka mellett nem volt időm sok mindenre, tőlük nem volt elvárás egy csomó mindenben (az exnejemnek főleg semmi). Kvázi mocsokban éltünk. Az új párom segített a háztartás rendbeszedésében, az időmenedzselés optimalizálásában. Ez rájuk is plusz feladatokat rótt. Nem kell nagy dolgokra gondolni, tartsák rendben a szobájukat, vigyék ki a szemetet, etessék meg a kutyákat. Nagyjából ennyi.
És itt jönnek a gondok. Az exnejem ezeket nem nézi jó szemmel. A gyerekek, mikor nála vannak folyamatosan panaszkodnak rám, hogy mennyi mindent kell csinálniuk. Az anyjuknál semmi szabály, semmi feladat. Tegnap emiatt össze is szólalkoztam az exemmel, mert fejemhez vágott olyan dolgokat, amik igazából féligazságok. A gyerekek szemszögéből persze egy csomó minden új, sőt terhes számukra, de semmiképpen sem káros. Mégis ki lettem kiáltva rossz apának. Pedig két munkahelyen dolgozom, hogy mindenük meglegyen, rohangálok velük napjában többször egyik edzésről a másikra. Gyakoraltilag hajnal 4:00-től este 22:00-23:00-ig talpon vagyok. És mégis a hátam mögötti kibeszélést, a hátbadöfést, a kibeszélést, a hálátlanságot, a fintorgást,a vállvonogatást kapom. Pedig nekem ők a legfontosabbak az életemben.
Tegnap márt azt mondta az ex, hogy magához veszi a nagyokat is, ha nem tudok velük rendesen foglalkozni. Hát, mintha kést forgattak volna meg bennem. De elgondolkodtam, hogy van-e ennek értelme? Hogy az anyjuk folyamatosan ellenem hergeli őket? Hogy folyamatosan bunkók velem/velünk mert két szalmaszálat arrébb kell tenniük? Persze anyánál nincsenek elvárások, szabályok, ott mindent szabad. Úgy érzem, hogy széllel szemben pisilek és elfáradtam. Nem akarom ezt. Így semmiképp, mert még jónéhány évbe ellenkampánnyal bele fogok rokkanni ebbe lelkileg. Egy normál családban a két szülő közösen, konzekvensen tudja nevelni a gyerekeit, de nálunk a gyerekek folyton a kisebb ellenállás felé húznak: az anyjukhoz.
Nem akartam őket soha elveszíteni, de kezdem nem érteni ezt az egészet. Hogy mi a picsáért küzdök egyáltalán. Van értelme? Olyan szépen tudnánk élni, ha egy kicsit belátóbbak lennének, vagy tovább látnának az orruk hegyénél (és ez vonatkozik az anyjukra is), mert amúgy, ha nem is vagyunk gazdagok, mindenünk megvan bőven.
Köszönöm, ha végigolvastad.
Kedves 1es-nem értem mijogon vádolsz egy számodra ismeretlen embert rossz apának,valoszínűleg nincs gyereked és nemtudod elképzelni ez mennyire rosszul eshet a kérdezőnek,szégyeld el magad.
Kedves kérdező a gyerekek mindig oda húznak ahol jobb.Nem kell semmit csinálni valoszinűleg ezt anyuka direkt csinálja hogy ellened úszítja őket.
Próbalj meg beszélni a gyerekekkel hogy miért ilyenek,és ha nekik ennyire nem jó melleted/veled az életük akkor mennyenek az anyjukhoz sajnos mást nem tehetsz csak elfogadod és megprobálsz továb élni...Hidd el felnőnek és eljön az idő mikor ezt máshogy fogják venni,és keresni fognak.
Mondjuk, ha ennyit dolgozol, akkor abban igaza van a volt feleségednek, hogy nem tudsz a gyerekekkel rendesen foglalkozni.
Azt sem értem, hogy a "mindent megadni a gyerekeknek" az miért anyagiakat jelent? Több értelme lenne velük együtt időt tölteni, kirándulni, játszani, focizgatni vagy amihez éppen kedvetek van.
Azzal egyetértek, hogy ennyi házimunkát végezhetnének már ennyi idősen.
Mindenesetre én nem tepernék. Elmondanám, hogy ha velem laknak, ezt kell betartani. Ha ezek után az anyjukkal maradnának, tudomásul venném. Az anyjuk meg legyen a csicskája akár mind a 3-nak, ha akarja. Mert abba majd ő fog belerokkanni, nem te.
Hétvégi szülő szindróma: apánál szabályok vannak, ezért anyának panaszkodunk.
Utána pedig könyörögne az anyjuk, hogy vedd vissza magadhoz a két kamaszt, mert kezelhetetlenek. Távolról könnyű okosnak lenni.
2!
Ugyan ess már neki a történetnek megegyszer. Folyamatosan xar anya az ex, miközben ő, mint apa a vilagon semmit nem tud felmutatni a munkán kívül. Ő sem várt el semmit a gyerekektől, bakker. Nem nevelte őket egy percig sem, csak eltartotta őket.
Köszönöm szépen a "kedves" hozzászólásokat. Hasonló jókat kívánok neked.
Akik tényleg segítő szándékkal írtak, nektek köszönöm!
A gyerekekkel beszéltem már végtelen sokszor. Hogy mit éreznek, mi a baj, min kellene változtatni szerintük, bántja-e őket valami. De mindenre az a válasz, hogy minden rendben, de aztán teljesen más jön vissza.
Igyekszem a nyílt kommunikációra biztatni, nevelni őket, mert eddig ez sem volt.
A munkáimat direkt úgy hangolom össze, hogy minőségi időt tudjak tölteni a gyerekekkel. Kvázi iskola és edzésidőben.
A "mocskot" ne úgy értsd, hogy térdig jártunk a fekáliában kérlek. Szimplán rendetlenség volt, a takarítás elmaradt ilyesmi.
#1 semmittevő? nemtörődöm? te ezeket mikor hallucináltad? Szedsz valamit? Szerintem állj le róla, amíg el nem veszíted teljesen a kontrollt, bár lehet, hogy már késő.
Nem teljesen értem, hogy mire írtad, amit írtál, de ha neked könnyebb, hogy ezt most ideböfögted, hát örülök, hogy ennyivel a hasznodra lehettem.
Hiába pontozzátok le, aki rávilágított a kérdező által feketén fehéren leírt tényekre. Elváltak, és eddig a két nagyobb azt csinált, amit akart, meg a mocsokban éltek. Halló, nem kamaszkorban kell elkezdeni a házimunka bevezetését meg a korlátok felállítását, hanem már egészen pici kortól.
Így érthető, hogy semmi kedvük ehhez, főleg, hogy mindez egy idegen nő miatt van, nem miattad, neked eddig jó volt a mocsokban, meg amíg csináltak, amit akartak (különben már tettél volna ellene). Ehhez sok sikert, mindezt a kamaszkor közepén rendezni, hiteltelen szülői mintával. Aha, hát hagyjuk is. Látszik, hogy nem nagyon van kitartásod hozzá, hogy ebbe bele tudj állni és végigvinni. Értem, hogy szereted őket, de ez az egész, amit szeretnél, el van késve minimum 10 évvel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!