Lehet bármilyen káros hatása ennek a fiam későbbi életére?

Az en exem meg rosszabb, sot nekem meg uj parom sincs, rokonaim se, egy-ket ferfi baratom (ezek 30 eves gyerekkori baratsagok ), ugyhogy apakepe sincs sajnos ...

Egyebkent ha legalabb egy jo szuloje van, az mar eleg. Az en exemnek jo apukaja volt, aztan tessek, gyartott meg nevelt egy ilyen ' szemetet', akinek az aktualis no a lenyeg, nem a gyereke.

Ha van egy normális férfi az életében, akkor már előtte a jó példa is, abból tanulhat.

Nem kell túlgondolni.

Az apját meg nem kell szidni: ha szóba kerül, elmondhatod, hogy ő nem csinálja jól, ennyi.

Jaj hagyjuk már. Én is megfogadtam, hogy nem leszek olyan hulladék szülő, mint az apám. Mégis ugyanazokat a hibákat követem el, mint amiket ő. Egyszerűen zsigerből jön, félelmetes, mikor észreveszem, hogy pontosan ugyanazt csinàlom a gyerekemmel és a férjemmel időnként, ami miatt apámra neheztelek a szívem mélyén a mai napig.

“A lényeg, hogy legyen előtte egy férfi, akire felnézhet.” Jézusmária… komolyan azt gondoljátok, hogy egy gyereknek mindegy, csak valaki legyen? “Apám egy tróger, nem szeret, de nem baj, ott az edzőbá, akiben hetente kétszer 1 órát gyönyörködhetek.” Ez aztán valami… szerintetek egy idegen helyettesíteni tudja azt a szeretetet, amit egy apa tud adni? Azt a törődést, figyelmet, elfogadást, biztonságot, gondoskodást, fegyelmezést (!) stb.? Ezektől lesz jó apa és férfi, egészséges lelkű felnőtt ember valaki, nem attól, hogy ismer valakit, aki másnak jó apja. Sokra megy vele. Ennyi erővel elég lenne az is, ha néz filmeket, és ott lát jó apákat, nem?

Életre szóló lelki sérülés egy embernek, ha a saját apja, aki nemzette, nem szereti. Okkal merül fel az emberben a kérdés, ha a saját apám/anyám nem tud szeretni engem, akkor ki? És ha az ember saját magát nem szereti, mást se fog tudni úgy, ahogy kéne. Tele vannak az ilyen elhanyagolt gyerekek felnőtt korukra elvetettséggel, ami az egyik legpusztítóbb érzés az életben.

És vannak, akik leírják itt, hogy aa nem kell ezt túl gondolni, nem lesz semmi baja, csak legyen egy nagybácsija vagy edzője… jesszusom!

Persze nem azt mondom, hogy minden ilyen gyerek egy tökéletes érzelmi roncs lesz, aki teljességgel alkalmatlan lesz párkapcsolatra és a gyereknevelésre. Nyilván mindenki máshogy éli meg, dolgozza fel, lehet ezt még árnyalni. De aki átélt gyerekkorában érzelmi elhanyagolást a szülője részéről, az valamilyen sérüléssel fog küszködni az életében, ha felismeri és beimseri, ha nem.