Mit gondolnátok, ha a kamaszotok így viselkedne?

Nekem is volt hasonló időszakom, kinőttem. Szerintem minden kamasz életében vannak ilyen drámai pillanatok, a fiatalkoromban kifejezetten népszerű volt az ilyen depressziózás (az úgynevezett emo-korszakban voltam kamasz :D ), senki sem maradt úgy.

Szerintem hagyd, amíg azt látod, hogy nincs komolyabb problémája és nem gondolja komolyan, csak fantáziál, addig nem tűnik ez nekem félelmetesnek.

Én ugyanez voltam

Rockerekkel lógtam, a sátánizmusról olvastam állandóan, temetőben lógtunk, mi ott boroskóláztunk is stbstb

Kb 17 éves koromra kinőttem

Nincs ezzel semmi baj

#6 Az hagyján, én lefordítottam a The Satanic Bible-t magyarra.

Kérdező, sok kamasz átmegy hasonlón. Mondjuk egy jó pszichológus nem árt. Én a mai napig ráírok az egykori iskolapszichológusomra, ha úgy érzem, hogy elakadtam. (33 éves vagyok). Ő meg általában egy félmondattal helyrebillent. A black metal iránti rajongásom megmaradt, bár a mögötte lévő sznob elitizmust másképp látom, mint akkor.

Ennyi idősen engem is erősen foglalkoztatott a halál és az öngyilkosság témája. Meg persze az is, hogy mi van a halál után. Meg úgy egyáltalán az emberi lét értelme foglalkoztatott. Meglepő módon a sátánizmus robbantott ki a halálvágyból.

Most valószínűleg nagyon fogékony a gyerek a művészetre és a filozófiára. Használd ki. Adj könyveket a kezébe, járjatok múzeumokba (vigye a pasit is, addig is szem előtt vannak), mutass neki különböző kézműves mesterségeket. A kamaszkori mentoromhoz épp most fogok visszatérni családostól. Egy végtelenül kedves és elfogadó szobrászművészhez jártam kézműves táborba. Most a saját gyerekeimet fogom hozzá vinni. Szóval nagyon meghatározó most ez az időszak.

13 évesen mi is a zsidó temetőhöz jártunk bandázni, nyomtuk telefonról a rock zenét. Igazából azt se tudom miért pont ott, ahhoz volt kedvünk.

Nem tartott sokáig, 16 évesen már nem oda jártunk, hanem kocsmába :D

Mindannyiunkból értelmes felnőtt ember lett.