Miért ilyen magabiztosak a mai kamaszok?

Kamaszként (illetve így a kamaszkorból kifele menet) azt figyeltem meg, hogy akinek a ,,magabiztossága" az egekben van, azoknak van a legnagyobb gond saját magukkal. Azzal, hogy kifele a szépet mutatják, így akarják kompenzálni önbizalomhiányukat. Csak nézd meg a közösségi platform fiókjukat, rengeteg kép, csak is magukról, legszebb szemszögből, a legprecízebben.

Személyes példaként: Havernőm is hasonló cipőben van, szinte undorodik magától, így a legjelentéktelenebb napokon is képes teljesen kisminkelni magát. Az instagram képein a lehető legjobban pózol, és szinte rögeszméjévé vált a lájkjainak száma. Ha nem éri el azt a bizonyos lájkmennyiséget amennyit szokott, teljesen kétségbe van esve, és képes törölni az adott képét, ha pl csak 40-et kap.

Nem mindenki magabiztos, álltalában van aki igen van aki nem, nem tudom neked ez miért baj?

Az én lányom 15 és magabiztos, ha tudnád hogy örülök neki, vannak barátai társasági élete, ezzel ellentétben a 12 éves fiam visszahúzódó és nagyon érzékeny, attól jobban félek mi lesz vele, mert sokkal csendesebb, és csak 1 barátja van. Amint valami van elkezd sírni, de ilyen semmiségeken, addig örülj, míg magabiztos, és nem fordul magába, nem búj el.

Mert semmi okom nincs arra, hogy ne legyek az.

Úgy nőttem fel, hogy még ha kudarc is ért, otthon azt hallgattam akkor is, hogy én vagyok a legszebb, legokosabb, legügyesebb stb. Egy annyira támogató családban élek, hogy azt el nem tudom mondani.

Bármibe belefogok, támogatnak és azt hangsúlyozzák, hogy miért fog sikerülni. Pl. 13 évesen megpróbálkoztam a középfokú nyelvvizsgával, kevés 8. osztályos fut neki azért egy ilyesminek. Mégsem azt hallgattam, hogy nem fog sikerülni, minek megyek ilyen hamar. Hanem azt, hogy igenis ügyes leszek és lenyűgözök mindenkit. Így is lett, elsőre sikerült.

Szóval bennem sosincs kétely magammal szemben, mert tudom, hogy bármekkora is a kihívás előttem, kellően felkészülök rá.