Baj, ha nem szeretném, hogy az legyen a foglalkozása, mint nekem?

Nem hinném, hogy azért ellinkeli valaki a tanulást, mert fodrászként úgy sem kell. Ebben is lehet kompromisszumot kötni: ha eljön az idő, segítesz neki a szakmában, de cserébe tanuljon ugyanúgy, mint eddig.

Másrészről nem mindig a legokosabbakból lesznek a legmagasabban kvalifikált emberek. Azért, mert általános iskolában úgy tűnik, hogy jó agya van, még nem jelenti azt, hogy valóban képes ezzel az aggyal mondjuk egy jobb egyetemen lediplomázni, majd abban karriert építeni. Hozzátenném, én magam laikusként úgy látom, hogy egy szalon felvirágoztatásához és vállalkozóként való elinduláshoz is kell ész, ha az ember nem elégszik meg azzal, hogy a panel aljában működtesse a 128. Aranka női-férfi-gyerek fodrászatát és csinálja a madárfészket a 60-as nőknek, hanem állandóan akar fejlődni, ahhoz kell az a bizonyos plusz, amit nevezzünk szorgalomnak és némi észnek. Amúgy egy kicsit úgy is érzem, hogy degradálod a saját munkádat, pont amiatt, mert ezekkel a meglátásaiddal azt sugallod, hogy ehhez nem kell különösebben okosnak lenni. Szerintem pedig az igazán jó szakemberek mégsem a tápiórötyötyei szakmunkásból kerülnek ki nagy bukdácsolások után, pont azért, mert van annyi eszük, hogy értelmesen tudnak kommunikálni, el tudnak végezni plusz tanfolyamokat, fejlődőképesek, tudnak haladni a korral. Ehhez is kell jó agy, nem elég a kézügyesség.