Baj, ha nem szeretném, hogy az legyen a foglalkozása, mint nekem?

Teljesen mindegy. Később is válthat.

Én például totál mást dolgozom, mint amiből diplomám van.

Nekem anyám ugyan igy fogta fel.

Ő varrónő. Saját kis "műhellyel", saját időbeosztassal, stb...

Én felneztem rá, milyen jo neki ebből a szempontból (is). A varrás nem érdekelt, de a fodrászat igen. Imádtam a hajamat fonni, az egész családnak én vágtam/festettem már 8.ban. fodrásznak akartam menni tovabbtanulni.

Anyám és nevelőapám nem engedték. Abból nem lehet megélni, az egy szar szakma, egész nap állni kell, viszeres lesz a lábam, nem lesznek kumcsaftok, stb stb.

Legyek könyvelő, az jól keres, semmi dolga csak kávézgatni, kicsit szamolgatni...

Aha.

Kijartam közgazon a közepsulit. Utána szereztem még 3 szakmát (mind pénzügy) és ott tartottam, hogy dolgoztam benne 3 évet, mint alkalmazott, vicces fizetésért, napi 10 oraban a 8 helyett. 3 irodát is megjartam, ugyan ez mindenhol. Egyedül pedig ennyi gyakorlattal kitörölhetem a hátsóm, nem merek egyedül ezzel foglalkozni.

Inkább eljöttem szülni. Terhesség/kisgyerek mellett/ujraterhesseg alatt megtanultam a fodraszatot, mar amennyit eddig tudok. A kicsivel vagyok gyesen itthon. A nyárikonyhankból a ferjem kialakított egy kis szalont nekem, és itt a falunkban egyedüli fodrászként vigan megélek belőle.

Anyámekra pedig a mai napig haragszok, hogy a könyveléssel ennyit elcsesztem az életemből.

30éves vagyok egyébként.

Én anyukám se akarta hogy azt csináljam amit ő, de ezt a mai napig bánom, hogy nem próbáltam meg.

Szerinte nem lett volna hozzá elég lelkierőm (ezt azért írom, mert te úgy írsz, mintha jobban tudnád mire képes a lányod, mint ő maga...).

Szerintem bízz benne, hagyd hogy ő válasszon, ha hiba, az az ő hibája, nem azért hiba mert "anyám lebeszélt róla".

Most kicsit anyukámat okolom, hogy meg se próbáltam, pedig ami az ő végzettsége, azzal itt külföldön ahol élek, nevetségesen sok pénzt kereshetnék, és még mindig úgy gondolom, hogy élveztem volna csinálni. Tesómat is lebeszélte... neki is tetszett pedig nagyon. Ő is bánja.

Szerintem is hagyd rá.

Azt irod nem volt könnyű ahogy kezdted stb… de neki nem onnan kell kezdeni mint neked, neki előnye van, mert te kitapostad az utat.

Amúgy biztos lesznek ellentétek , de ha van alkalmazottad akkor célszerűbb lenne ha ő oktatná inkàbb, mert nem lehetsz egyszerre az anyja és a főnöke is. Nem megy együtt a kettő.

Először is nem kell bedőlni annak, hogy 14 évesen életre szóló döntést hoz az ember. Később még bárkiből lehet bármi, maximum kicsit hosszabb út vezet el odáig, például egy szakmunkásképzőből egyetemre nyilván nehezebb felkészülni, de nem lehetetlen, különösen akkor nem, ha van támogató szülő (a kérdés kiírásából azt feltételezem, ez adott :))

Másrészről, ha tényleg jó tanuló és jó képességű, esetleg választhatnátok kompromisszumos megoldást. Fodrász bárkiből lehet, így például ha elmegy gimnáziumba, érettségi után még mindig dönthet úgy, hogy ezt a pályát választja (esetleg biztosíthatod afelől, hogy ha akkor is ezzel akar foglalkozni, te támogatni fogod), de legalább lesz a kezében egy érettségi, ne adj Isten nyelvtudás, amivel jobban kinyílik a világ. Esetleg, ha van rá lehetőség, akkor szakgimnázium. De az érettségi lehetőségét nem hagynám veszni, pontosan azért, hogy később könnyebben tudjon tovább menni. Ha mégsem jönnek be a számításai, akkor van valami a kezében, amivel könnyebben el tud indulni és nem akkor kell vakarózni, hogy hol és mennyi idő alatt fog leérettségizni. Abból ne csinálj gondot, hogy te személy szerint nem akarnád, hogy ezzel foglalkozzon. Az ember legyen boldog és jó a szakmájában, mindegy mi az. Azért, mert te úgy érzed, nem találtad meg végül a számításaidat, még nem jelenti azt, hogy a gyereked is így fog járni. Én is ismerek olyan körmöst, aki egyébként egyetemet végzett, nagyon értelmes, mégis ezzel foglalkozik, mert ez tetszett meg neki és 3 gyerek mellett elég családbarát munka. Na bumm.

Nálunk is egyébként ment a presszió a szülők részéről, habár nem voltak jól tájékozottak, mégis minden, otthon elképzelt dolgot tényként adtak elő. Én nem jártam rosszul, mert elég akaratos voltam, nyilván volt pár év, amikor haragudtak rám a szüleim, mert látszólag nem haladt az életem, de most már én vagyok az a családban, akivel lehet büszkélkedni. Például tesóm abszolút alárendelte magát szüleim akaratának, teljes mértékben megbízott az ő félinformációikban, ma holnap 40 éves és abszolút megrekedt. Volna egy nem is rossz végzettsége, de nem is szereti, ráadásul azért, mert a szüleimre hallgatott, nem úgy haladt a feljebb lépéssel, mint lehetett volna. Nem mindig a szülő tudja jól.

Érettségije így is-úgy is lesz. Akkor miért akkora tragédia, ha egy szakmát is megtanul mellé? Ha a suli végére úgy dönt, mégse akar fodrász lenni, még mindig felvételizhet egyetemre. Ha viszont ez teszi boldoggá, nos, akkor hagyd szépen békén, hadd csinálja. Nem, nem kell neked oktatnod, ezt kikötheted, hogy nem szeretnéd, menjen máshoz. Nekem amúgy anyum és a húgom fodrászok, náluk se működött, hogy anya tanítsa a lányát :D Ettől függetlenül a húgom szépen felépítette magának a vendégkört, és nagyon jól megél belőle. A kezdet nehéz volt, de akarta, megcsinálta.

Egy barátnőm nemrég mesélte el egyébként, hogy neki is erőltették, hogy menjen szépen egyetemre, amikor ő már tizenévesen tudta, hogy fodrász akar lenni. Elvégezte az egyetemet, utálta. Dolgozott pár évet a szakmájában, utálta. Elment szülni, gyed/gyes alatt elvégezte a fodrászsulit, és most egy boldog fodrász. Ő is haragszik a szüleire, hogy nem hagyták választani. Szerintem ne akarj ilyen szülő lenni.

Ez olyan dolog, hogy én meg szép rajzolok és szép a hangom, mégse lettem énekes vagy grafikus. Nem használtam ki ezt a képességem, mert nem akarnék munkát csinálni a hobbimból.

Mondd neki, hogy a képességeihez mért legjobb érettségi a feltétele annak, hogy nálad tanuljon. Magyarul csinálj neki felvételit: hozzád/mesterhez.

Szerintem kifejezetten jò ha van egy ketkezi szakmàja. Peesze, èrettsegizzen is. De ha kèsőbb bàrmi màst ki akar pròbàlni, legyen az masik szakma, egyetem vagy utazàs, akkor nem nullàròl indul. Lesz pènze, munkamoràlja, megàll a sajàt làbàn minden helyzetben. A fodràsz kifejezetten jò szakma, mert kisgyerek mellett, rugalmas időbeosztassal ès hètvègèn is lehet csinàlni.

Szerintem hagyd, hagy teljesedje ki abban, amit szeret.