Vennétek kutyát a 14éves gyereketeknek?

Nem.

De ha hisztizik, akkor egy hétig minden áldott nap keltsd fel hajnali ötkor és küldd le 15 percre sétálni, hóban, ónos esőben is, hétvégén is. Ugyanezt este 12kor is. Ha bírja, elgondkozhatsz a kérésén. Ha egyszer is azt mondja, hogy nem, vagy még öt perc, na, akkor "pisilt be a kutya", úgyhogy azzal a lendülettel felejtheti is el.

Csak akkor, ha mindenki (felnőttek főleg) szeretne kutyát.

Az enyém macskát akart évekig, 13 volt, amikor rábólintottam, de csak azért, mert mi az apjával is szerettük volna, hogy legyen. A cicákkal is bőven sokat kell foglalkozni, alom, kaja, állatorvos, nyaraláskor cicapanzió, ez sok pénz, sok intéznivaló, odafigyelés.

És akkor ez még semmi egy kutyához képest, akivel minden nap menni kell, reggel is, este is, hóban, fagyban, esőben, kánikulában, fáradtan is. Ha jól akarjátok csinálni, pláne ha első kutya, akkor kutyaovi, kutyasuli nem árt.

Ezek nyilván mind a szülőknek lesznek költségek, de ide-oda vinni is ti fogjátok, nem a 14 éves (orvoshoz, kutyaoviba pl).

Pár év múlva már tuti, hogy hétvégente bulizni fog járni a gyerek, vagy ide-oda, olyankor úgyis rátok marad minden a kutya körül, aztán azzal is számolni kell, hogy 4 év múlva már bármikor adódhat úgy, hogy elkoltozik, akár tanulás, akár munka, akár párkapcsolat miatt, és van rá esély, hogy oda nem viheti magával. Egy kutya elél akár 15 évig is, vagy tovább.

Ha ÉN akarnék kutyát, lenne családi kutya.

A 14 éves gyerekemnek, akinek fellángolás az egész kizárt. Vagy akkor nem megy koleszbe, nem megy bulizni nyaranta random fesztiválokra, nyaralni a haverokkal, mert ÖVÉ a kutya.

Az ilyen 13-14 évesen vegyél kutyát mert így akarok, úgy akarokból lesz az hogy az egyetemistának ezer "fontosabb" dolga van, és a szülőre marad az állat.