Mennyire önálló a tanulásban egy 6. osztályos gyerek? Más is könyörög? Vagy csak nálunk van a baj?

Hát én kapok, ha nem tanulok rendesen. De így is sokszor lusta vagyok

16 F

Én szülőkorú vagyok már rendesen..

Ránk annakidején ránk parancsoltak, nem könyörögtek.

Ha könyörögtek volna, akkor nagy eséllyel pont ugyanilyen gyerek lettem volna, és nem lenne ma diplomamám.

Nagyon vegyes. Nekem van három gyerekem, a legnagyobbnak (nyolcadikos) könyörögni kell utána meg ellenőrizni a leckéjét (jaj elfelejtettem...), kikérdezni a megtanulandót, időnként vele is tanulni. Esze van bőven, csak atom lusta. A két kisebbnek (6. és 4. o.) elég annyit mondani, hogy tanulás idő, max. megkérdezem, bepakoltatok-e már, ha szükségét érzik megkérnek, hogy kérdezzem ki tőlük a szavakat vagy a dolgozat anyagát - tehát lényegesen önállóbbak.

Van olyan barátnőm, akinek a lánya első óta teljesen önállóan tanul, és színötös (pedig egyáltalán nem zseni a gyerek). A nagyomnak van olyan osztálytársa, akinek állandóan a nyomában van az anyja, de le is tagadja a dologzatokat/feleléseket, házit nem írja fel, órán nem figyel... Katasztrófa lehet.

Szerintem is egyénfüggő.

Nagy divat most Vekerdy, aki állítja, hogy ez a gyerek dolga, és a szülő ne foglalkozzon vele, Ha a gyerek rossz jegyet kap, nem a világ vége, majd megtanulja saját kárán stb, stb. Szerinte még az sem gond, ha megbukik. Hát, én nem tudom. Én eléggé pocsék szülőnek tartom azt, aki tétlenül nézi, hogy a gyerek megbukik a suliban.

Amikor mi voltunk gyerekek, a szülők tényleg nem folytak ebbe bele, a kommunizmusban nem volt ez szokás. (Amúgy Vekerdy is akkor volt szülő, egy multinál manager a fia, szóval nem hiszem, hogy neki volt ebben tapasztalata, nem gondolnám, hogy annyira kellett rugdosni azt a gyereket, hogy tanuljon).

Én jó tanuló voltam, egyetemet végeztem. A bátyámnak esze volt, de lusta volt, hármasokat kapott, asztalos lett belőle. Aztán van egy 16 évvel fiatalabb húgom. Akkor már anyámat is megcsapta a modern gyermeknevelés szele, mert amikor látta, hogy a gyerek rossz jegyeket kezd kapni, akkor bizony odaült vele tanulni, még nyolcadikban is. Meg is lett az eredménye, azért diplomája nincs, de leérettségizett, irodán dolgozik. A bátyám azóta is szidja anyámat, hogy ha szigorúbb lett volna, ha jobban odafigyelt volna rá. És hogy ő miért nem kapta meg azt a figyelmet, amit a húgom.

A férjem is levelezőn érettségizett, gyerekkorában nem tanult egyedül, a szülei lesz.arták. Neki is ilyen érzései vannak, mint a bátyámnak, hogy nem ártott volna, ha a szülei jobban odafigyelnek rá. Szóval én nem gondolom, hogy Vekerdynek van igaza. Egy gyerek szívesebben játszik, mint tanul, ez teljesen természetes. De ha mindent rájuk hagyunk, akkor olyan lehetőségeket mulasztanak el, amelyek nem jönnek később vissza.

A fiammal tanulok, a lányommal nem kell. De nem érdekel, hogy most nyavalyog, felnőtt korában meg fogja köszönni. Igaz, a fiam még csak ötödikes, és most állunk át a felsőre, de eléggé panaszkodik miatta. A szokásos dolog, 5 perc alatt összecsapja a leckét, aztán amikor mondom, hogy meg is kéne tanulni az anyagot, akkor jön a rinya, hogy hát a tanár nem mondta, hogy meg is kell tanulni. Na, ja, csak viccből írtak vázlatot a füzetbe, meg azért beszélt a tanár annyit az órán az anyagról, mert szereti hallani a saját hangját.

Milyen módszer vált be? Addig semminek nem állhat neki, amíg nincs kész. Telefonon időkorlát, számítógép jelszóval védve. Ha bemutatta a leckét, és kikérdeztem, akkor vannak ezek megengedve. Nem tudom, hogy mennyire hatékony, mert jelenleg így is minimum este 6-ig tart a lecke, és már 2 körül itthon van. Szóval nagyon elábrándozik a lecke fölött. Sokszor sírás van, hogy sok, nem bírja stb.

De jó lenne, ha már kialakulna valami felelősségtudat, mert nekem is nagyon sok időmet elveszi, szeretnék lassan kimaradni ebből.

A lányom viszont soha nem engedte, hogy kikérdezzem, tudja azt ő egyedül is. Hát, először zavart, mert eleinte 3-4-es tanuló volt, és figyelmetlenségből, nem tudta igazán felmérni, hogy mi a fontos és mi nem. Úgy tűnik, hogy ő megtanult tanulni, mert 7.-ben már 4.75 volt.

De mostanában ő is jön, hogy nem érti a matekot, vele is kell tanulnom. Bár azért a matek mindig gond volt, abból néha 3, néha 4, de az osztályban már szinte mindenki különtanárhoz jár. A többit viszont tanulja önállóan, szerencsére.

Előző voltam.

Nekem soha nem könyörögtek, teljesen önállóan tanultam. Ha nem értettem valamit, vagy elakadtam kérdeztem. Nem szóltak bele, mindig 4,5 felett volt az átlagom.

Eleinte piszkáltak, hogy azonnal lecke ha hazaérek, de ebből csak a nyűglődés volt. Inkább játszottam, pihentem, és akkor tanultam ha este lett, sokkal hatékonyabb volt így. Később volt hogy aludtam is, majd felkeltem és éjszaka tanultam, jobban fogott az agyam mint délután.

Minden gyerek más. Az előttem lévő válaszadóknak, meg a válaszadók rokonainak az segített volna, hogyha odaül a szülő, tanul vele, nyüstöli, beszabályozza (amíg nincs megtanulva, addig nem csinálhat semmit, stb.).

Nekem meg pont az kellett, hogy békén hagyjanak. Velem nem lehetett volna megcsinálni azt, hogy "Addig nincs tv, nincs telefon, amíg meg nem tanulod a Himnuszt", mert alapjáraton este 8-9 fele tudtam tanulni, meg volt, hogy felkeltem 1 órával előbb, hogy tanuljak.

Én amúgy pont ezért kezdtem el nem tanulni, mert nyüstöltek. Direkt rossz jegyeket hoztam, és volt, hogy tudtam a választ, de direkt elírtam. Ez tartott negyedik osztálytól hatodikig. Hatodik osztályos voltam, amikor anyám is meg apám is feladta, hogy se a szép, se a csúnya szóból nem értek, nincs haszna. Na akkor kezdtem neki újból tanulni.