Iskolai bántalmazásban volt része valakinek?

Kedves 15-ös, kedves tőled hogy elmeséltem hogyan zaklattak szexuálisan gyerekkoromban és még én jöttem ki rosszul a sztoriból. Abban igazad van, hogy nem kellett volna kiemelnem, hogy cigány volt. DE igenis én akarom eldönteni ki érhet hozzám. Vagy ezek szerint meg is erőszakolhat csak hogy ne bántsam meg szegényt az elutasításommal? Csak hogy tiszta legyen nem magával a tánccal volt bajom, pusztán azzal, hogy közben is a fenekemet fogdosta és a nyakamat is megnyalta (a tanár pedig pont leszarta). Igaz tényleg nem akartam táncolni vele, de pont ezért, mert tudtam hogy ez lesz. Borzasztó mély nyomokat hagyott bennem ez az egész, én voltam az a csaj a gimiben, aki fiúsan öltözött és soha nem ment buliba, mert félt hogy ott is lesz egy ilyen srác. Az egyetem alatt igyekeztem tudatosan változtatni ezen és óvatosan bár, de eljárogattam. A rasszizmusommal is próbálok mit kezdeni, mert bár az eszemre hallgatva tudom hogy butaság, de ha ritkán érzelmileg túlfűtött állapotba kerülök, akkor a mély gyerekkori és későbbi sérelmeim jönnek elő, amik velük kapcsolatosak.

Amúgy igen, van gyerekem, de még csak 2 éves.

Ja és a szülőkkel is beszélt anyám.

Ezeket a nekik kellemetlen szitukat, ahol számon kérik őket felnőttek hatványozottabban visszaadták, mintha nem szóltam volna senkinek csak csöndben tűröm a kezdeti dolgokat.

Másik ami bevalik ha a szülő a gyerekét készíti fel, hogy kell ezeket reagálni és hogy védje meg magát.

Aki erre képes arról leszállnak. Anyám is áldozat típus volt, nem volt tőle elvárhato hogy őnvédelmét tanítson nekem. KB depresszióba zuhant ha velem, körülöttem gond volt. Nyilván a gyerekek is azt látták hogy furák vagyunk. Azért is pécéztek ki.

A gyerekemnek azt tanítom hogy nem csúfolódunk, nem bántuk. Viszont ha bántják szóljon vissza, védje meg magát. Amit tudok tenni hogy kiegyensúlyozottságot és biztonságot nyújtok neki és tanítom is rá, hogy az a gyenge aki bánt, aki hangos az fél.

Szintén ált suli vége. Kigúnyoltak, csúfnevet aggattak rám a helyi "menő csajok", konkrétan ketten. Bujtogatták a sttyóbb fajta fiúkat is, azok is hol beszólogattak, ha nem, akkor meg azon rögögtek ahogy engem szekálnak.

Soha nem voltam előtte sem egy nagyszájú, ezek után meg végképp introvertált maradta.

Nem szeretek azóta sem nagyobb társaság része lenne, valahogy tudatalatt tuti az össznèpi piszkálásra vezethetem vissza.

Saját tapasztalatom is van és szülőként is tapasztalom sajnos.

A gyerekek okosak, és rettentően rosszindulatúak. Pillanatok alatt felmérik ki a gyengébb, visszahúzódóbb, önbizalomhiányos, áldozattípus aki valamiért kilóg a sorból. Elég egy közösségben 1-2 hangadó, és mivel mindenki fél tőlük, hogy ő is terítékre kerül, inkább mindenki beáll mögéjük, és csúfolják a kiszúrt 1-2-3 embert, aki lehet hogy nem is mindig ugyanaz, hanem időről időre váltanak.

Mindenkin lehet fogást találni, amivel lehet csúfolni. Mindig úgy csinálják, hogy felnőtt, szülő, tanár ne lássa, vagy hallja. És általában ezek a tipikus cukimiki jókislányok, akik a felnőttek felé csak a pozitív oldalukat mutatják, így ha a másik fél panaszkodik, jó eséllyel még el sem hiszik neki, hogy kik bántják.

Gyerekként senki nem tudott segíteni. A szüleim csak azt mondogatták, hogy vágjak vissza, vagy ne foglalkozzak vele. Mintha az olyan egyszerű lenne. A tanárok vagy leszarták, vagy szintén beszólogattak.

A gyerekeim oldalán én is tehetetlennek érzem magam. Ha a tanárnak szólok, nem igazán tud mást tenni, mint általánosságban elbeszélget a gyerekekkel arról, hogy a csúfolódás rossz dolog. Ha kimondottan azzal beszél, akire panaszkodunk, akkor rögtön leveszi az érintett, hogy a gyerekem "köpött" és még jobban rászállnak. Ha a szülővel beszélek ugyanide jutunk, körítve azzal, hogy az ő üntyümpüntyümtündérkincse biztos hogy nem csinál ilyen rossz dolgot!!!

Mikor a nagyobbik lányom volt ilyen helyzetben, és még az osztályfőnök is feljogosítva érezte magát, hoogy beszólogasson és negatív példaként emlegesse az osztályban (Mondjuk nem is értem hogy egy pedagógus ezt milyen szempontból gondolhatja bármennyire is etikusnak), akkor iskolát váltottunk. Az új osztályban sem lettek puszipajtásai, elég visszahúzódó gyerek, de teljesen korrekt kapcsolata volt tanárokkal és diákokkal is. A gyerek kinyílt és megnyugodott.

Mikor a kicsit kezdték csúfolni, akkor a nagylányom zárta rövidre, azzal, hogy nagytesóként elbeszélgetett a csúfolódóval, hogyha így folytatja hamarosan több füle lesz mint foga. Lehet hogy drasztikus, de bevált. Természetesen tetlegességig azért nem mentünk volna, bár néha a késztetést érezném...

18: "mi lett volna szerintetek a jó megoldás? Hogyan könnyíthették volna meg a szülők a helyzeteteket?"

Hú, erre este, ha lesz erőm, írok hosszabban. Pontosabban, hogy mi múlik a tanáron, mi a szülőn.

Most röviden csak annyit a szülő szemszögéből, hogy legyen a gyerekednek önbizalma és legyenek barátai. Nagyon jó lenne, ha úgy menne iskolába, hogy vannak óvodai ismerősei, optimális esetben barátai az osztályában. Merjen kiállni a gyerek a maga érdekeiért, és szóvá tenni, ha igazságtalanság éri.

És persze családi/rokoni körben se legyen menő a gúnyolódás, piszkálódás, mert ebből az jöhet, hogy ő lesz a gúnyolódó.

Szinte mindenhol van ilyen történet. Egyre gyakrabban. Ez egy ördögi kör, mert ha egyszer valakit piszkáltak, akkor legközelebb ő talál valakit, aki nála gyengébb, és akkor ő fogja piszkálni. A felnőttek általában nem foglalkoznak vele, elutasítják, túl érzékeny vagy, mindenen megsértődsz, csak vicceltek, stb. Ilyenekkel ütik el. És észre sem veszik, hogy voltaképpen ők adják a lovat a gyerekek alá. A gyerekek a felnőttektől vesznek példát, ha azt látják, hogy egy tanár nem szeret egy gyereket, akkor felhatalmazva érzik magukat annak szekálására. A tanár meg persze nem fogja megvédeni, hiszen ő maga is utálja azt a gyereket. Nagyon nehéz téma ez, hiszen mindenhol előfordul. Leginkább azt kéne megtanítani a gyerekeknek, hogy hogy tudják megvédeni magukat (nem elsősorban a verekedésre gondolok). Hanem határozott kiállásra, ha valaki beszólogat neki, akkor igenis határozottan kérje ki magának. De sajnos mindig is voltak áldozat típusú gyerekek, és agresszorok.

A kisfiam is sajnos áldozat. Beszédértési zavara van, és ezért nagyon sokat hisztizett az oviban, mert nem értette mi folyik körülötte. Az óvónők utálták. Érdekes módon egyébként a gyerekek annyira nem is szekálták, ott még elfogadták. De minden nap volt valami balhé, az óvónő már állította, hogy a gyerek kezet emelt rá. Aztán utólag tudtam meg, hogy az óvónő megpofozta a gyerekemet, ő csak próbálta állni.

A suliban viszont kifogtunk egy még gonoszabb boszorkát, gyakorlatilag biztatta a gyerekeket a fiam ellen. Nekem meg azt mondta, hogy mivel tudja, hogy sni-s, neki nem kell ahhoz érteni, hogy hogyan kell kezelni az ilyen gyerekeket, csak akkor járhat a gyerek iskolába, ha nyugtatót adok neki. Akkor fordultam az iskolaigazgatóhoz, de nem tudtam, hogy rokonok. Természetesen nem nekem lett igazam. Elhoztam onnan, utána jobb lett, sajnos néha most is szekálja egy-két gyerek, de szerencsére most a tanárok megvédik. Én szoktam neki mondani, hogy miket mondjon, amikor a gyerekek csúfolják, másnap, ha eszébe jut, akkor be is veti, szokott használni, de sajnos aztán elfelejti.