Hogyan tudom igényeségre nevelni a kamasz lányom?
Van egy 14 éves lányom. Annyira igénytelen, hogy már ÉN szégyellem mondani neki. Fogat 2-3 naponta mos, azt is nekem kell mondanom. Van mimkr 2 hétig nem mos hajat. A ruhákat el kell "kobozni" tőle, hogy kimossam, mert ő képes lenne egy hétig ugyanabba a ruhába mászkálni. Melltartót is napokig hord, de úgy hogy fürdés után este vissza veszi és abba alszik is. Mit rontottam el? Nem ezt látja itthon. Egész nap csak telefonon csüng. Hiába elveszem tőle, már agyamra megy, hogy egész nap csak fetreng, inkább vissza adom neki. Tudom nem kellene. Segíteni sr segít semmit. Ha mégis akkor biztos hogy szerencsétlenkedik csak azért, hogy inkább én csináljam meg. Annyira nincs türelmem ehgez az egészhez már. Elrontottam valamit, de mit? A szobája egy putritelep csokis papírok az ágyba dugva. Á nagyon ki vagyok tőle. Hiába beszélek neki szépen, csúnyán, kedvesem, parancsolva.... Semmi. És akkor bármit csinálok vagy megtiltok, akkor én vagyok a rossz. Azt hiszi, hofy rosszat akarok neki, pedig basszus nem. Ugyanilyen voltam, hogy mindent kritikának vettem és bántásnak. Nem is jó anyummal a viszonyom. Bár ott volt sok minden más is. Szeretném a kapcsolatom a lanyommal rendbe tartani, ezért nem akarom, hogy "megutáljon". Tudom ez gelytelen tőlem. De nem hiszem el, hogy egy 14, mindjárt 15 éves ennyire igénytelen legyen magára és környezetére.
Mit tegyek? Hogy cselekszek jól????
válasza:
válasza:"Segíteni sr segít semmit. Ha mégis akkor biztos hogy szerencsétlenkedik csak azért, hogy inkább én csináljam"
Ez általános tévút. A család tagjai nem "segítenek", hanem kiveszik a részüket a családi munkából. Tehát mindenkinek kell legyen önmagára nézve és a közös életre nézve is feladata.
Nem beszélve arról, hogy magától is meg kell látnia, hogy ha az egyik ezt csinálja, akkor beszáll valamilyen más munkával.
Tehát= nem "segít", hanem kiveszi a részét.
A többit nem tudom. Talán depresszió. Minden arra vall.
válasza:"A többit nem tudom. Talán depresszió. Minden arra vall."
Ugyanmár! Minden tini kicsit depressziós, ezért jár a kétharmada feketébe.
A szülőkkel van a gond, hogy nem mernek ma már nevelni!
A nagypapám akkora pofont adna a koszos kölyöknek, hogy esze ágában nem lenne disznóólat gyártani otthon!
Csak hát mit fog szólni a szomszéd, a gyerek meg fogy fog utálni, stb.
Lószart! Se telefon, se extrák, semmi, amíg retek van! Ennyi a nagy megoldás!
válasza:Tehát féltél nevelni és most szeretnél rajta változtatni?
Akkor engedd el a félelmet, hogy 18 évesen elmegy. Menjen!
De addig is adj bele mindent, amit eddig nem tettél meg, ha tényleg változtatni akarsz! Mert te is látod, hogy ez nem az az út, amin tudni szeretnéd a gyereked. Nem mondtam, hogy verd meg, de azt igen, hogy kikérheted magadnak ezt a viselkedést és lehet követkeménye! Nagyon is!
Amíg ő irányít, mert te félsz kemény lenni, addig ez van.
válasza: válasza:"Ugyanilyen voltam, hogy mindent kritikának vettem és bántásnak."
Ő nem biztos, hogy emiatt csinálja. Simán lehet, hogy azoknak a társadalmi normáknak, amiket te hiányolsz, ő nem látja értelmét. Én is ilyen vagyok, közel 30 évesen, csak férfiként. 1,5 hétig simán elvagyok 1 ruhában (kivéve alsó gatya), takarítani fél évente szoktam, stb.. Mondjuk én a végletekig racionális vagyok, mindenben. Emiatt van ez. A lányodat nem ismerem, ha ő is ilyen, akkor ez a hozzáállás vele jár, mivel minden magyarázható racionálisan. Sok mindent nem tudsz tenni. Amit írt az #1, hogy meg kell nevelni, az egy hatalmas baromság. Ahogy a #2-é is. Én főleg ez a hozzáállás miatt költöztem el otthonról 17 évesen. Az utolsó vitám a szüleimmel azon volt, hogy nem segítettem kertet gondozni, pedig az az én részem is volt állítólag, mivel én is a házban éltem. Megkérdeztem, hogy akkor a kert 1/3 része az enyém-e, amire igen volt a válasz. Másnap délutánra már az 1/3 része le volt betonozva a kertnek. Utána csak annyit mondtam, hogy kész a kertimunka rám eső része, örökre. Gondolhatjátok mennyire tetszett nekik, ha ez után költöztem el. Aztán mégis villamosmérnök lettem, jó állással, önerőből. Összefoglalva én annyit mondanék: hagyni kell élni, hagy legyen olyan, amilyen akar. Ha mindenki ugyanolyan lenne, akkor semmi érdekes nem lenne a világban. A lányodban legalább látszik annak a szikrája, hogy érdekes személyiség lesz, nem csak egy a sok biorobot közül. Legyen érdeklődési köre, legyen egy (de inkább több) életcélja. Ezeket segíts neki megszerezni, minden mást hagyj rá, mivel nem a te dolgot megszabni az életét.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!