Normális, hogy egy 17 éves lány egyedül lakik albérletben, mert egyik szülő sem szeretné, hogy vele lakjon, meg anyagilag is megtehetik?

Nem. Ráadásul egy 17-től nem elvárható, hogy a tanulás mellett ellássa magát, főzzön, mosson, takarítson, bevásároljon. Nem beszélve arról, hogy társaságra, emberi kapcsolatokra is szüksége van.

Ha ilyenek a szülei, akkor viszont lehet jobban jár nélkülük.

Az nem normális, hogy egyik szülő sem szeretné, hogy vele lakjon

Ha anyagilag belefér és mondjuk közel van a sulihoz stb. miért is ne lakhatna egyedül.

Volt osztálytársam is albérletben lakott, mert a szülei vidékre költöztek és a kollégium állítása szerint kritikán aluli volt.

Alapból nem normális, hogy kiskorú létére a szülei vagy szülői nem akarnak vele együtt élni, hacsak a lány nem akar egyedül élni ilyen korban.

Egyébként itt az szerintem nem kérdés, hogy el tudja-e magát látni, ha van pénze, hogy fizesse a számlákat és megvegye a szükséges dolgokat.

Ha szükséges, az ember jóval fiatalabban is megtanul háztartást vezetni, de ez általában kényszer hatására van.

Anyám 13 évesen éveking a nagyapámat, és a 8 és 3 éves testvéreit egyedül látta el, mert a nagyanyám meghalt rákban. Nagyapám 3 műszakban dolgozott, valakinek vezetni kellett a háztartást. Nem volt könnyű, de megoldotta, mellette le is érettségizett.

Mondjuk a másik véglet, hogyha egy (majdnem) felnőtt lány pl annyit nem tud, hogy hogyan kell a boltban vásárolni a lakást takarítani vagy alap dolgokat főzni, sok ilyennel találkoztam már.

Egyetemista csajom volt, a háztartásvezetési képessége a pizzarendelésre korlátozódott, az anyja járt takarítani hozzá hétvégente az albiba 100 km-ről, a ruháit meg hazavitte kimosni. Annyit nem tudott, hogy hogyan kell egy csekket befizetni a postán.