Vadossa magát a lányom. Kétségbe vagyok esve, aki volt már ilyenben, segítsen. (?)

1. Naplója volt, de mivel diszgráfiás nem szeret írni. Járt iskolapszichológushoz, de nem érezte elégnek, így most maga próbál meg túllenni rajta. Ezért szeretnék tapasztalatokat. Köszönömö, hogy írtál.

2. Az a baj, hogy én dolgozom, ő otthon van, ha otthon is vagyok nem akar nagyon kijönni a szobájából, a barátaival beszélget olyankor, vagy játszik neten, vagy filmeket néz. Igen, tudom, hogy ez is gond, hogy bezárkózik, de erőszakkal nem rángathatom ki. Igy is, ha otthon vagyok, próbálom bevonni házimunkába, hogy addig is kiszakadjon.

Szombaton este, mikor beszélgettünk, ilyesmit próbáltam, de csak az ő gondojaival összefüggésben, de ez nagyon jó ötletnek tűnik, hogy lássa, hogy az én életem sem tökéletes, nekem is vannak félelmeim, gondjaim. Közös program mindig van, ma is bejön vásárolni, és akkor én is csatlakozom hozzá, de úgy veszem észre, hogy már inkább van a kortársaival. Én azt javasoltam neki, ha nekem nem akarja elmondani, vagy nekem nem tud róla beszélni, van egy jó barátnőm, aki már máskor is segített, vele oldottabban tudott beszélni, hogy keresse meg őt, ők is jóban vannak, és sokat szoktak beszélni.

Meg próbálom ellensúlyozni az apja hülyeségeit. Hogy ok apád ilyen, de ott van a párom, ott vannak a barátaink, akik mind szeretik, és támogatják. A nagyszülei, az "új" nagyszülei. Szerencsére a párom családja és egész baráti társasága elfogadott minket, szeretnek, csak előtte nekünk nem voltak igazán barátaink az apja miatt főként, és ez is furcsa neki, hogy van kire számítani, hogy ha akarja felhívhatj a 45 éves barátainkat, és szó nélkül segítenek bármiben. Nem tudom érthető-e így. Az a lényeg, hogy szerintem ehhez neki idő kell. Csak ugye mindig jön az apás hétvégée, hogy az apja egész héten nem keresi, hogy megígér neki dolgokat, aztán nem teljesíti, hogy ő úgy érzi, sajnos jogosan, hogy ő csak a sokadik a sorban. És akkor jött a párom, aki egy hónap utána megtanított horgászni, amiért az apjának 6 éves kora óta könyörög, meg ha kéri elviszi ide-oda. Segít neki, ha kéri nem azt mondja, hogy majd később stb.

És igen anyagilag is besegít, ami nem lényeges, de azért amikor az apja 7000 ft-ot sajnált a tavalyi iskolakezdésre, a párom meg simán fizeti neki a táborának a felét, ami valljuk be nem az ő dolga lenne, és 13 évesen ezt is látja.

Ja, és még nem is tudja, hogy ugye elvileg jövő héten egész héten nála kellene, hogy legyen, de az apja már jelezte, hogy nem biztos, hogy menni fog az egész hét. A végzés szerint júlis és augusztus első két hete az övé, egy hetet vállalt be, de azt sem teljesen. Szóval nehéz neki.

Bocsi, hogy hosszú lett.

8-as. Köszönöm szépen. Én megértem őt, és próbálom elfogadni, bár váltig állítja, hogy ez volt az első és az utolsó, mert maga sem érti, miért csinálta.

Tegnap megint sokat beszélgettünk. Tegnap nagyon jó napja volt. Nem zárkózott be, segített is, hülyéskedtünk. Nézegettünk jövő évre nyaralásokat, mert ha úgy alakul, akkor párom megígérte, hogy elvisz horvátba minket, persze ez még csak a terv, bármi jöhet közbe, de jó érzés volt, utána rendeltünk hambit, pizzát, együtt meccset néztünk, majd segített öntözni, ilyenek. Remélem ma is ilyen lesz.

Utolsó, mint már írtam nincs ellenérzése a pszichológussal kapcsolatban, járt is hozzá a suliban. Tehát ezeket tudja. De azért köszönöm.