Hogyan értessem meg a fiammal, hogy nem ő a hibás, mert az apja nem foglalkozik vele?

És nem lehet, hogy bunkó volt vagy büntiben volt valamiért, és kérte szépen is végül, de az is hiába? És kivel ült le helyette társasozni? Azt még el tudom képzelni, hogy egy apa épp nem akar játszani a gyerekével, mert mást csinál vagy épp nincs kedve, de sebaj, majd játszanak máskor... de hogy áthívja egy haverját, hogy bi-bi-bi, vele bezzeg órákig játszom, az azért elég dedós. Vagy egyáltalán gyerekeknek való az a játék? Mert vannak felnőtt tárasasok... És te szoktál ilyenkor a gyerekkel társasozni, ha az apja nem?

(És bocs, de nem te vagy az, akinek viselkedészavaros a talán már 11 éves gyereke, aki folyton hiába könyörög az apjának, hogy játsszon vele, de az csak téged hibáztat, hogy nincs semmi baja, csak félrenevelted és totál ignorálja? Mert van több éve egy visszatérő anyuka ezzel a "nem játszik a férjem a gyerekkel" témával. Mintha a gyakori népe tudna valami varázsszóval hatni rá, ahelyett, hogy elválna végre.)

Ez egy sggfj, de abban az egyben igaza van, hogy kisgyerekkel játszani nem túl szórakoztató. Mi pl folyamatosan társasozunk és már elegem van, hogy folyton nyugtatgatnom kell minden számára kedvezőtlen lépésnél, bátorítanom, és nem tudok teljes beleéléssel versenyezni, mert tudom, hogy kiakad, meg mégis csak a gyerekem, nem kéne elvernem a játékban..

Szóval gyerekkel társasozni szerintem inkább munka, mint kikapcsolódás, de ezt korrekten is meg lehetne mondani neki, nem magát mentve, mintha áldozat lenne..

"Hogyan értessem meg a fiammal..."

Rossz a kérdés.

Így kellett volna kezdened:

"Hogyan értessem meg a férjemmel..."

Neked ui. vele lenne ezügyben megbeszélni valód, nem a gyerekeddel.