A barátnőm 12 éves fia úgy beszél velem mint a kutyával.Szabály szerüen le ku...va anyádoz és különböző szitkokat hord rám.Bármit csinálok csak egyre rosszabb.Ti mit tennétek?

Ha legközelebb még egyszer kiejti a száján azt, hogy a ku.ád, jól pofán vágni és elmagyarázni neki, hogy nem teheti meg ezt senkivel.

Vagy.

Miközben pofán, vágom azt mondom a TE ku.ád! ...és otthagynám ezt a bagázst a jó fenébe.

Ilyen barátságra nincs szükség.

A legszokványosabb, ha lemész a szintjére, és elküldöd a büdös anyjába. A gyerek meg elkönyvelheti, hogy van még egy hülye felnőtt, ez a természetes.

Mások azt javasolják, kerüld velük a kapcsolatot, cserbenhagyva a barátnőt, aki esetleg menekülési utat keres élethelyzetéből.

Az én utam más, de én máshogy nevelődtem.

6-8 évesen apám nevelt. Az első 2 hétben sokat tanultam tőle. Ezt hajtogatta 2 éven át, hogy visszafele fejlődöm, egyre hülyébb vagyok. Elérhetetlen célokat tűzött ki elém. Örültem, hogy elkerültem tőle. Önbizalomhiányos lettem.

18 évesen egy martinkemencéhez kerültem dolgozni. Egykorú munkatársam, aki egyébként normális volt, és a barátomnak tekintem, minden mondatába belefűzte, hogy "te hülye". Hozzá kellett szoknom, nem volt menekvés.

2 év sorkatonai szolgálat, itt sem volt menekvés az irritáló személyek elől. Próbáltam mindenkivel normálisan beszélni, akármilyen trágárul szóltak. És láss csodát, alkalmazkodtak a stílusomhoz, hozzám már normálisan szóltak.

55 évesen a 3. munkahelyemre mentem. Betegápoló lettem egy korházban, ahol súlyos betegek feküdtek állandóan. Itt kérdezte meg egy nővér, hogy miért hagyom, hogy ilyen trágárul beszél velem a beteg. Velem? Én nem is hallottam. Pontosabban hallhattam, de már eleresztődött a fülem mellett. Ezután megfigyelhettem, hogy a beteg alkalmazkodott hozzám, és velem mindig normálisan beszélt.

Ez lehet a másik út, ha nem hallod meg, milyen csúnyán beszélnek veled, hanem te mindig normálisan szólsz hozzá, és nem nézed levegőnek sem!