Tényleg ekkora ügy ez a “névváltoztatás”?
Két évvel ezelőtt (14 éves koromban, a nyolcadik utáni nyáron) egy cserediák-szerű programmal (azért szerű, mert nem tanulni mentem) kimentem egy hónapra Londonba, gyakorolni a nyelvet, megismerni a kultúrát. Egy fiú családjánál laktam egy francia lánnyal együtt, aki ugyanezzel a programmal ment oda. Nagyon jó barátok lettünk, múlt nyáron én és a britt fiú Párizsba utaztunk a lány családjához, idén jöttek volna hozzánk Budapestre, de a korona közbeszólt. Gyakran chat-elünk és videochat-elünk.
A lényeg, hogy amikor megérkeztem, se a fiú, se a lány, se a fiú szülei nem tudták kimondani a nevem. Nem nemzetközi nevem van és még hasonló név sincs angolul vagy akárhogy, amin szólíthattak volna. Ezért, hogy elkerüljük a kellemetlenségeket, megkértem őket, hogy akkor adjanak nekem egy nevet, ami szerintük illene rám és akkor szólíthatnak azon. Így lettem Allison. A beszámolóimból kihagytam, nem meséltem róla a szüleimnek, mert tudtam, hogy problémáznának rajta. (Egyébként a barátaimnak se mondtam, se senkinek.) Két évig elvoltunk így.
Most, hogy online van, több időm van a barátaimmal beszélgetni. Ma is videochat-eltünk. Anya feljött a szobámba egy almával, mert szerinte alig ettem ma. Én beszéltem vele pár mondatot, megköszöntem az almát, meg mondtam, hogy még tíz percet beszélünk. Akkor a lány megkérdezte, hogy “Allison, miről beszéltek?”, Anya nem nézett rám csak elment. Aztán amikor lementem, megkérdezte, ki az az Allison. Elmondtam neki, erre elkezdett ordítozni, hogy mi az, hogy én csak úgy eldobom a szép, magyar nevem és egy ilyen külföldire cserélem. Nagyon lecseszett.
Tényleg ekkora gond lenne, hogy ez a pár ember más néven ismer? Ti mérgesek lennétek ezért a gyereketekre?
16/L
válasza:#13 Nekem sok ismerősöm hívatja magát a külföldi barátaival másképp. Jobb ez, mintha az én nevemmel bénáznának, az mindenkinek kellemetlen lenne.
#14 Csak azt akartam, hogy tiszta képet kapjanak a válaszolók, ne utólag kérdezgessenek, mert nem értik a kérdést. Kamaszrinyálás? Itt nem én rinyálok... De nem mindegy neked, meltik kategóriában van?
válasza:Kedves Kérdező!
At egyik válaszoló által leírt gyakorlat valóban világszerte elterjedt volt sokáig.
Az USÁ-ban pl a "kiejthetetlen nevű" kínai, koreai stb. nevű diákok szintén gyakran kaptak "Susan", "George" és hasonló neveket.
Az utóbbi években azért ez már nem olyan menő, sőt - kimondottan sértőnek számít, jogosan. Elvégre ha te meg tudod tanulni kimondani azt, hogy Gwyneth, vagy Marie-Lisbeth, akkor egy francia (angol, spanyol stb.) is meg tudja tanulni azt, hogy Boglárka. Gyakorolnia kell? Lehet. De majd belejön. Addig meg lehet sokat nevetni.
Testvéremet pl. Gergelynek hívják, és 12 éve külföldön él, a legkülönbözőbb országokban, mindenhol nemzetközi munkakörnyezetben. Volt itt minden: szólították már George-nak, Gregorijnak, Dzserdzsej-nek, Dzserdzseli-nek... Soha egy percig nem merült fel, hogy inkább hívják John-nak, mert az könnyebb.
Anyukád valószínűleg csak rettentően meglepődött a helyzeten. Nyilván sokat hallott már e két barátodról, most mégis szembesülnie kellett vele, hogy egy - finoman szólva is - fontos dolgot nem mondtál el velük, jobban mondva _magaddal_ kapcsolatban. Gondolom, azért kiabált, mert így jött ki belőle a személyes megbántottság: miért nem jó a név, amit ő adott? Vagy a barátaid nem tisztelnek annyira, hogy megtanulják? Akárhogy is, miért nem mondtad el neki 2 évig? Valószínűleg nehéz ezekkel a kérdésekkel szembenéznie, főleg az utóbbival.
Szerintem a legjobb lenne, ha odamennél hozzá, és szép nyugodtan megbeszélnétek a helyzetet.
Illetve érdemes lenne végiggondolnod, hogy a későbbiekben hogy állnál ehhez a kérdéshez - mint a mostani fiatal generáció tagjának, nagyon nagy a valószínűsége, hogy lesznek külföldi munkatársaid, esetleg külföldön dolgozol majd. Akkor egész életedben Allisonnak szólíttatod magad?
Igazából most is válthatsz, nyilván a barátaid is megértenék, hogy ami klassz ötletnek tűnt 14 évesen, azt esetleg most már máshogy látod.
Sok sikert ;)
válasza:#16 Köszönöm a kommentedet, habár nem értek egyet. Egy angolnak vagy franciának, aki soha életében nem tanult magyarul, miért kellene megtanulnia kimondani a nevemet? Én angolul és spanyolul tanulok, nyilván ki tudok mondani egy angol nevet, szerintem egy “Mike” vagy “John” nem bonyolult. Nem szeretném, hogy azon nevessenek, hogy nem tudják rendesen kimondani a nevemet, ez nekem inkább rosszul esne. Ők éppen Jacob és Léa, abszolút nincs bonyolult nevük, ellenben nekem igen. Egyébként sem szeretem annyira a nevem, jól éreztem magam, hogy egy kicsit máshogy szólítottak, meg nagyon megszerettem az Allison nevet, hozzámnőtt. Furcsa is lenne, ha két év után közölném, hogy tanulják meg rendesen kimondani a nevem. Le tudják írni és tudják is az eredetit, de csak kellemetlenségek lennének abból, ha annyira megpróbálnák kimondani. Anyukámnak elmagyaráztam a helyzetet, de nem érti meg, hogy csak azért vagyok Allison, mert nem tudják kimondani.
Hú, ez megint hosszú lett.
válasza:Előző kommentemet a #15-nek szántam, akkor még #16 volt.
#16 Az én nevemet is próbálták kimondani, de nem akartam ebből problémát. Neked még mindig jobb, mert a Szofi még mindig közelebb áll a Zsófiához, mint az Allison az enyémhez.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!