Tényleg elkényeztetem a lányom?
A lányom 12 éves és nagyon szeret olvasni. Nem régen kezdett el új könyvsorozatot és sokat mondogatta, hogy mennyire tetszik neki. Tegnap jártam a városban és úgy döntöttem, hogy meglepetésként megveszem a következő részt.
Ma beszélt a húgommal, elmesélte neki, hogy mit kapott. A húgom utána nagyon csúnyán kioktatott, hogy mi az, hogy "csak úgy" kap valamit, meg így nem fogja megtanulni a pénz értékét, ha mindent egy nyikkra megkap. Én elmondtam neki, hogy a lányom meg sem említette, hogy vegyem meg neki, én döntöttem így, de a húgom hajthatatlan volt. Végül én tettem le a telefont köszönés nélkül. Nagyon meglepődtem rajta, nem is értem mi a baja.
A húgomról tudni kell, hogy a gyerekei mindent ünnepekre kapnak, náluk nincsen "csak úgy".
Nálunk pedig a könyvek olyanok, hogy nem számít ajándéknak. A férjem és én is szeretünk olvasni, és mi is megveszünk egy könyvet, ha megtetszik és ez alól a lányunk sem kivétel.
Viszont most elgondolkodtam, hogy a húgomnak van-e igaza.
Nincs igaza. Ha nem könyv lenne, hanem mondjuk egy toll vagy hajcsat, akkor sem lenne igaza. A legjobb a "csak úgy" ajándék, amikor az ember nem is számít rá. Ünnepekkor "kötelező" adni, de a "csak úgy" ajándék egy nagyon kedves gesztus, kinek adjon az ember, ha nem a szeretteinek? A húgod gyerekeinek szánalmas élete lehet. Csak annyit tudok tanácsolni, hogy legközelebb ne add meg neki azt az elégtételt, hogy felhúzod magad azon, amit mond, hanem vértezd fel magad, hogy neked van igazad.
Majd amikor a te gyereked "csak úgy" azzal vár téged, hogy kedvességből elmosogatott vagy kiporszívózott vagy főz neked egy teát, akkor majd nyugodtan dörgöld az orra alá. Mint ahogyan ezeket a válaszokat is. Mi tök idegenek vagyunk és 100%-ban neked adtunk igazat.
én csak azokat a szegény kölyköket sajnálom, akiket letudnak évi három (szülinap karácsonynévnap még esetleg) ajándékkal, és amúgy meg olyan szinten le se szrják őket, hogy napközben átfusson a szülők agyán, hogy "jé, ennek pont biztos nagyon örülne"... pedig nekem fiatal felnőttként is szívet melengető érzés, maikor anya hazaállít egy teljesen random és indokolatlan képeslappal "megláttam a kirakatban és te jutottál eszembe róla" felkiáltással... vagy amikor csövezek még fél órát a sorban a spar pénztárnál, már rég mehetnék haza, de gyönyörű gránátalmát árultak, és az anyu kedvenc gyümölcse...
a könyvet meg sose szégyelld, mi folyamatosan és mindig könyvet vásárolunk, mondjuk nekünk is gyanús, ha hármasban (kamaszfiú, fiatal nő és édesanyjuk) felkerekedünk, hogy kiválasszuk az uncsitesók ajándékkönyvét az elsős bizonyítványhoz, és persze csak azért megyünk és csak azt vesszük meg... na persze. hat gyerekkönyv, egy mondókáskötet, két scifi, egy fantasy, egy történelmi regény plusz még egy a mamának, aki se bizonyítvnyt nem kap, se a boltba nem jött, de egy új könyv a kedvenc írójától (karácsonykor meg fogjuk a fejünket hogy ért vettük már meg korábban neki XD)
Én nagyon örülnék, ha a most 6 hónapos kislányom olvasós lenne. Nem akarom én sem elkényeztetni, de az olvasás szeretetét MINDENKÉPPEN támogatni kell szerintem.
Én pl soron kívül nem vennék neki ruhát vagy mobiltelót, de könyvet akármikor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!