Tényleg elkényeztetem a lányom?
A lányom 12 éves és nagyon szeret olvasni. Nem régen kezdett el új könyvsorozatot és sokat mondogatta, hogy mennyire tetszik neki. Tegnap jártam a városban és úgy döntöttem, hogy meglepetésként megveszem a következő részt.
Ma beszélt a húgommal, elmesélte neki, hogy mit kapott. A húgom utána nagyon csúnyán kioktatott, hogy mi az, hogy "csak úgy" kap valamit, meg így nem fogja megtanulni a pénz értékét, ha mindent egy nyikkra megkap. Én elmondtam neki, hogy a lányom meg sem említette, hogy vegyem meg neki, én döntöttem így, de a húgom hajthatatlan volt. Végül én tettem le a telefont köszönés nélkül. Nagyon meglepődtem rajta, nem is értem mi a baja.
A húgomról tudni kell, hogy a gyerekei mindent ünnepekre kapnak, náluk nincsen "csak úgy".
Nálunk pedig a könyvek olyanok, hogy nem számít ajándéknak. A férjem és én is szeretünk olvasni, és mi is megveszünk egy könyvet, ha megtetszik és ez alól a lányunk sem kivétel.
Viszont most elgondolkodtam, hogy a húgomnak van-e igaza.
Ilyen idosen inkabb konyvet kapjon, mint a legujabb iphonet nyomkodja ejjel nappal😅
Ritka az ilyen mar!
Jo dolog hogy erdeklik a konyvek😊
Utolso vagyok
Szerintem egyaltalan nem itt kezdodik az elkenyeztetes
Köszönöm szépen a hozzászólásokat!
Megerősítettetek abban, hogy nekem van igazam, a húgomnak meg tényleg semmi köze hozzá!
Mégegyszer köszönöm mindenki válaszát! :)
Könyvre SOHA nem sajnálnám a pénzt. Magamnak is megveszem bármikor, ha érdekes könyvbe botlok a libriben, szeretek olvasni.
De ha nem könyvről lenne szó, akkor is a te pénzed, nem tartozol számadással másnak, hogy mire költöd.
A tesód meg gondolom féltékeny, mert nekik nem telik extrákra, ezért hurrogott le. Ne vedd magadra.
Teljesen indokolatlan volt a kibukás a testvéred részéről, szerintem. Én is rengeteget olvastam fiatalként és tulajdonképpen a könyvek voltak azok, amiket tényleg nagy mennyiségben megkaptam. Teljesen mindegy volt, hogy kértem vagy a szüleimnek csak eszükbe jutott és vettek nekem egyet. De meg is lett a gyümölcse, mert ráneveltek az olvasás és a tanulás szeretetére és ez egy roppant jó nevelési séma, szerintem. Arról nem is beszélve, hogy életem végéig hálás leszek nekik azért, hogy sokminden más mellett, az olvasottsággal is hozzájárultak a személyiségem fejlődéséhez.
Másfelől pedig, hiába családtag, semmi joga nincsen veszekedést indítani arról, hogy te hogyan működteted a családod. Tanácsot adhat, észrevételeket tehet,amiket te átgondolhatsz és megfogadhatsz vagy elutasíthatsz annak függvényében, hogy mennyire látod őket összeegyeztethetőnek a saját világképeddel. De a legkevésbé sem jogosítja fel semmi arra, hogy indulatos legyen pusztán azért, mert a nevelési szokásaiddal nem ért egyet.
Most azon túl, hogy a húgodnak semmi köze hozzá, elég bután gondolja.
Az olvasás fontos, és egy fiatal csak úgy tudja megszeretni, ha van folyamatosan olyan olvasni való, ami érdekli is. Na most egy évben kb két alkalom van kb, amikor "indokolt" az ajándékozás. Szülinap és karácsony, és mondjuk egy-egy könyvet kap. Most ha olvas egy könyvsorozatot, ami hét részes, és minden része megjelent, akkor olvassa három és fél évig a sorozatot, ha épp nincs bent a könyvtárban? :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!