Volt férjem vett egy autót a gyereknek, hogy értethetnénk meg vele, hogy vissza kell adnia?

Megcsinálta a jogsit (most végzős). Jövőre egyetemre megy, mi is számoltunk azzal, hogy bizony kelleni fog neki egy autó (tömegközlekedéssel pontosan a duplája a menetidő Budapestre, mint autóval). Nem egy 25 éves leharcolt valamire gondoltunk, igazából az volt a terv, hogy az én autómat kapná meg, ami akkor lesz 6 éves. Első tulajdonos vagyok, a kocsi a városon kívül szinte nem is volt használva.

Ő rágta a fülünket, hogy milyet szeretne, de úgy gondolom, hogy felesleges tizenmilliós autót venni (magamnak sem veszek annyiért). Még úgy is, ha az ember százkilométereket vezet napi szinten, nemhogy úgy, hogy az autó a hét nagyobb részét egy parkolóban tölti... Ráadásul szerintem a legtöbb felnőtt, dolgozó ember sem engedhet meg magának olyan kocsit, amit ő akart. Mondtuk, hogy majd ha lediplomázott és már dolgozik, olyan autót vesz, amit csak akar, de amíg rutinja sincs, ne szalonautókról álmodozzon.

Erre pénteken hazajött azzal, hogy megkapta a kocsit az apjától.

Utána kiderült, hogy ez nem teljesen így van, mert a volt férjem a cégén keresztül vette, lízingre. Tehát a lányunk lényegében csak használja.

Ennek nem örülök, mert az apjának van egy olyan tulajdonsága, hogy egyik pillanatról a másikra meggondolja magát... Pl. anno az óvodás gyereknek telefont vett, hiába mondtam, hogy ne vegyen, mert nem kell ekkora érték a kezébe. De, igenis kell, majd ő fizeti a számlát, én ezen ne aggódjak. Eltelt pár év, a gyerek már nem csak őt, meg a nagyszüleit hívta és a telefonszámla is több lett. Na erre közölte, hogy ő nem fizeti tovább, fizessem én.

16. születésnapjára valami csoda félmilliós laptopot kapott az apjától. Most májusban elromlott a kijelzője, 100 ezer környékén cserélték, az apja közölte, hogy ő nem fizeti ki. Aztán a szervízben mondták, hogy ez a gond ezzel a márkával, hogy mindenféle szervíz, csere brutálisan drága.

Előtte kiskutyát kért, akkor is mondtam neki, hogy ide ne hozzon kutyát, nincs rá se időnk, se energiánk és ismerem a lányomat, tudom, hogy az első két-három napban lesz neki érdekes, utána a kutya csak az én gondom lesz. A volt férjem esküdözött, hogy nem, ő beszélt a lányunkkal és felfogta, hogy a kutya az ő gondja lesz... Na tippelhettek, hogy a kutya kivel van folyamatosan... Ráadásul tavaly beteg is lett, mire kiderült, hogy mi a baj és kapott gyógyszert, összvissz 260 ezret költöttünk el rá.

Szóval előre látom, hogy a kocsival is lesz maximum 1-2 éven belül valami, és az is a mi gondunk lesz. Ahogyan a tankolás, matricák, parkolás és minden egyéb is. Én meg nem fogom a volt férjem tulajdonában lévő kocsit tankolgatni havonta 80-90 ezerért (mivel rengeteget fogyaszt).

Felhívtam tegnap, akkor nem vette fel, ma aztán addig hívogattam, amíg méltóztatott válaszolni. Lényegében kiröhögött, hogy ő azt vesz a gyereknek, amit akar és ha sokáig pattogok, kap mellé egy motort is.

A lányom meg egyszerűen közölte, hogy csak irigy vagyok, mert az én kocsim fele annyit nem ér, mint az övé és hogy csak azért nem akarom, hogy megtartsa, mert az apjától kapta.