Anyukák, ti mit szólnátok hozzá, ha a 18 éves lányotok csak utólag közölné veletek, hogy nem szűz?

Szerintem te meg nem vagy érett rá. Úgy tűnik,hogy nem is akarod, csak azért, hogy legyél már túl rajta, és túlságosan meg akarsz felelni másoknak. Nem túl jó kombináció. Simán jöhet még valaki, akinél nem lesznek ilyen kérdések. Jobb az úgy.

Nem tudom már,hányas válaszoló voltam😀

Minden ember más, itt is mindenki másképpen reagált.

Magad döntsed el, ne mások véleményére támaszkodj, hogy kivel és mikor fexel le. Az, meg, hogy kinek mondod el, szintén a saját döntésed kell legyen !

Nem lesz jó a szex, ha csak túlesel rajta. Úgy meg minek?

Én várnék a helyedben egy olyanra aki fellobbantja benned a tüzet, akit kívánni fogsz.

Anyukádnak nem kell elmondani. Te dolgod.

Én anya vagyok. Nekem rosszabb érzés lenne az a tudat, hogy a lányom úgy szexelt ahogy te tervezed, mint az hogy nem mondta el.

A szex csodálatos tud lenni de a szerelem adja meg hozzá a pluszt. Pláne a kezdetekben.

Inkább ezt gondold át, minthogy hogy esik ez az egész anyukádnak.

Én sem közöltem ezt anyámmal, mert úgy voltam vele, hogy ez egy nagyon rövid és kínos beszélgetés lenne.

- anya, képzeld, lefeküdtem a barátommal!

- ...jó...öööö...oké...

-...

-...

Vége.

Felnőttként, egy jelenleg másfél éves (fiú) gyerek anyjaként is úgy gondolom, nem lehet erre mit mondani, ezért nem várom el a gyerekemtől, hogy ha majd eljön az ideje, akkor harsonaszóval bejelentse nekem.

Amit tudni kell a szexről, kapcsolatokról (védekezés, érzelmek jelentősége, a másikkal való bánásmód), arról úgyis szeretnék vele beszélgetni már akkor is, mikor még nem aktuális, meg akkor is, mikor már randizgat, mikor valakivel már belekóstol a kapcsolatba. Az érzelmi életéről szeretnék inkább tudni, az nem érdekel, hogy pontosan melyik lánnyal, pontosan mikor veszíti el a szüzességét. Szerintem egyébként (szélsőséges esetektől eltekintve) ez annyira nem is lényeges.

Az meg már lehet, hogy csak az én kattantságom, de úgy érzem, hogy ha meghallanám a bejelentést, akaratlanul is megjelenne a lelki szemeim előtt a kép, amit nagyon nem akarok látni :D (nem azért, mert nem akarom, hogy a gyerekem nemi életet éljen, egyáltalán nem bánom, legyen jó neki, csak pont annyira nem akarom látni/elképzelni szexelni a gyerekemet, amennyire egy gyerek nem akarja látni/elképzelni a szüleit).

#28 vagyok megint, még hozzászólnék ahhoz is, ahogy/akivel tervezed.

Én is olyasmi voltam mint te, néha elégedett voltam magammal, de elég volt egy tekintet, egy apró megjegyzés, vagy ha bal lábbal keltem fel, és úgy éreztem, egyszerűen béna vagyok, senki nem néz rám nőként, cikinek éreztem magam.

Alig volt kapcsolatom, és akkor is kifogtam azokat, akiket pont abszolút nem érdekeltem, csak olyan "itt ez a csaj, hááát, végülis miért ne" alapon jártak velem. Hát mit mondjak, ezek külön "jót tettek" az önbizalmamnak. Egy ilyen kapcsolatban veszítettem el a szüzességemet is, relatíve későn, 20 fölött.

Az a kapcsolat annyi se volt, mint neked ezzel a fiúval. Nem tudtunk beszélgetni, két külön világ voltunk, nem kapcsolódtunk, nem "éreztük" egymást. Éreztem rajta a kelletlenséget, nem érdekeltem őt eléggé, és így én sem tudtam megnyílni. Feszengés volt az egész.

A szex után, ahogy elmúlt a "hév", sütött róla, hogy zavarja, hogy még mindig ott vagyok, és ami a "legjobb", hogy én is legszívesebben elhúztam volna. Abban a pillanatban látszott a legélesebben, hogy idegenebbek vagyunk egymásnak, mint a leglazább haveri kapcsolataink.

Furcsa kettős érzés volt, egyrészt örültem, hogy túl vagyok rajta (mert bizonyos korban már tényleg külön gátlásokat okoz a szüzesség), másrészt utáltam az élményt (érzelmileg). Testileg: semmi különös. Nem volt jó, nem volt rettenetes, valahol a semmilyen és a kissé kellemetlen között volt.

Nem sokkal később, az első kölcsönös szerelmi kapcsolatomban éltem át a második szexet. A kapcsolat csodás volt, a szex ismét csalódás. Mivel a fiú izgult, és félt hogy túl gyorsan elsül, ezért úgy időzítette a dolgot, hogy előtte megigyon 1-2 sört. Ettől aztán figyelmetlen volt, és csak "reszelt" az ágyban. De legalább tényleg nem ment el 2 perc alatt, és ő azt hitte, csak ez számít, így nem nézem majd bénának. Én meg úgy éreztem, hogy nem szeretkeztem, hanem csak megdugtak, és szerelmesen ez pokolian rosszulesett, annyira, hogy örültem, hogy nem ez volt az első. Bár tartott volna inkább csak 2 percig, de lett volna igazi! Nem, nem bunkó volt a fiú. Nagyon szeretett, nem akart önző lenni, nem akart bántani. Csak tapasztalatlanságból (nem volt szűz, de nem is sokszor gyakorolta előttem) és félelemből hülyeséget csinált.

Tehát a szerelem sem feltétlenül garancia a jó első szexre. Bár az ideális tényleg az, ha kölcsönös szerelemben történik az első, és jól is sikerül, semmi sem biztos, és semmi sem fekete-fehér. Különben is, mi garantálja, hogy pár éven belül jön az igazi?

Én a saját helyzetemre visszatekintve azt mondom, ehhez képest tulajdonképpen tök jó lett volna, ha olyannal fekszem le először, akivel jól kijövünk, megértjük egymást, megbízhatok benne, emberszámba vesz, pillanatnyilag kívánjuk is egymást, emberileg partnerek vagyunk, de nem vagyunk egy pár, nem vagyunk szerelmesek. Úgy érzem, az még mindig lehetett volna egy egészen jó élmény, és nem éreztem volna magam sem megalázva és használva (mint az elsőnél), sem csalódottan és megbántva (mint a másodiknál).

Azt még mindig nem gondolom, hogy jó lett volna annyi idősen, egyre gátlásosabban tovább várnom a nagy szerelemre, ami vagy jön vagy nem. Egy 16-18 évesnek még én sem ajánlanám, hogy elveszítse egy "jöttmenttel", de 20 fölött nem tartom ördögtől valónak, ugyanakkor feltétlenül szükségesnek sem. De szerintem egy huszonéves már képes lehet érzelmileg jól kezelni egy alkalmi kapcsolatot, akkor is, ha szüzen megy bele, de az alkalmi kapcsolathoz is egy megfelelő partner kell, nem "Józsi, aki megb.sz, aztán leküld sörért". Nehéz kérdés. Dönts, ahogy jónak látod, csak árnyalni szerettem volna neked a képet a saját tapasztalataimmal.

"az a srác, aki tetszik, akarjon tőlem valamit, "

pedig baromira nem hátrány, ha olyannal veszed el a szűzességedet, aki nem egy alkalmas kalandként tekint rád, hanem úgy gondolja, hogy örömet akar okozni neked, nem sietteti a dolgot (nem jó rögtön ezzel kezdeni a nemi életet, kell a fokozatos megiserése a másiknak és magadnak...), stb.