Miként élitek, éltétek meg, amikor már nem kell, ill. lehet játszani a gyerekkel, amikor egyre inkább külön életet él?

Imádom a gyerekeim, mindig és mindent megtettem és megteszek értük, de mivel mindig egyedül neveltem őket igy óriási könnyebbség, hogy végre önállóbbak es nekem is lehet egy kis életem.

Ez az élet rendje, a túlféltés a lehető legrosszabb.

Kedves Kérdező!

És büszkék legyetek magatokra is, mert a gyermek alapvetően a szülői mintát követi. Még ha ez nem is mindig mutatkozik meg oly egyértelműen és látványosan. Ám akkor se keseredjetek el, ha netán hibáztok. És el ne ítéljétek magatokat. Nincs olyan szülő, ki ne hibázna élete során. A fontos az, hogy fel legyen ismerve, s igyekezni, többé el nem követni... vagyis legközelebb másképpen csinálni!

Valójában amire érdemes ügyelnetek, hogy mindig is játékosak, vidámak legyetek ti magatok is az otthoni mindennapokat élve… hogy soha ne felejtsétek el azt a gyermeki kíváncsiságotokat, amellyel alkalmasint közeledhettek a gyerekek felé. Olyan közös családi programokban (pl. társasjáték, kirándulás) venni részt, melyben a gyerekek is szívesen részt vesznek… ezt kívánom, amikor csak tehetitek. Meg azt, hogy legyetek hiteles szülők a gyerekek szemében. Ami főleg annyit jelent, hogy ne kívánjatok, ne követeljetek tőlük többet, csak amit Ti magatok is megtesztek. (Ne prédikáljatok vizet, miközben bort isztok.) És akkor továbbra is felnéznek rátok, s ti lesztek a követendő minta. (Nem pedig az utca népe, mint sokaknál.) Ez a tudatosodásuk fejlődése során ugyanazt jelenti, mint kicsi korban a gyermeki világ közepének lenni.

Az ERŐ legyen Veletek!