Valaki aki átélt hasonlót már kamasz gyermekkel? Belebuktam a gyereknevelèsbe!

Na így lehet a házimunkát megutáltatni a gyerekkel. Azt meg kell csinálni és pont. Felnőttként sem fog érte semmilyen jutalmat sem kapni.

Nem buktál el. Kamasz aki feszegeti a határokat. Amúgy ő hányadik gyerek?

És az hogy volt mikor érte kellett menni? Én tuti nem mentem volna, megvárom míg haza ér.

A mai világban a mai kamaszoknál a net megvonása a legnagyobb büntetés.

Elveszed a telóját egy óra múlva nyüszíteni fog érte.

Az meg, hogy mikor hányra kell hazaérni azt meg kell beszélni. Suliidőben hamarabb, hétvégén maradhat tovább.

Ha meg valamiért nem ér addigra haza telefonáljon.

Nekem is három gyerekem van. A nagy fiam 21 éves, pokol volt a kamaszkor. Kinőtte.

A lányom most nyolcadikos. Vele nehezebb mint a fiammal volt, komolyan alig várom, hogy 18 legyen... A kicsi 2 éves úgyhogy még vele is végig kell majd csinálnom.

Egyszer azt olvastam, hogy kicsinek azért olyan cuki a gyerek, hogy kamaszkorában ne öljük meg őket😁

A kamaszkort szó szerint túl kell élni.

Ez egy ilyen időszak, éld túl. Ki problémásabb ilyenkor, ki kevésbé, ez nem csak és kizárólag a neveléstől függ. Emlékszem, én jótanuló voltam, 4-esem alig volt, viszont iszonyat rossz meg lázadó voltam lány létemre, minden balhéban, minden gázos dologban benne voltam. Szegény anyám sosem tudhatta, hogy éppen hol és mit művelek. Aztán 18 éves koromra lenyugodtam én is, meg anyám is (ő nehezebb helyzetben volt, mert egyedül nevelt) és beláttam, hogy mekkora hisztis pina voltam. Ezt csak azért írtam le, hogy a szigor nem mindig számít, engem is szigorúan neveltek, mégsem ért semmit. Nem buktál bele semmibe.

A testvérharcok normálisak, arra figyelj, hogy egyformán hallgasd meg mindegyiket, ne kivételezz, annak adj igazat, akinek tényleg igaza van.

Szerintem túl szigorú vagy vele.

Én ugyan férfi vagyok, de 15 éves koromban nem ők engedtek el egy haveromhoz, hanem én jelentettem be, hogy elugrom egy haveromhoz, kb. ekkorra érek haza. Később már azt sem, hogy mikorra. És mindezt hét közben is. Nem értem, miért ne lehetne akkor kimozdulni.

Ja, és akkor nem volt ám mobiltelefon!

Nézz magadba, mert így csak azt éred el, hogy amint önálló kereső lesz, elköltözik 500 km-re, és soha többé nem veszi föl nektek a telefont.

EZ normális, nem biztos h rosszul nevelted.

Én gyerekkoromban mindig az a tipikus jó kislány voltam, kitűnő tanuló, csendes, szerény, jó magaviseletű, kamaszkoromban mégis "megőrültem". Ott kezdődött h kb 13 éves koromban mindenre azt válaszoltam h nem - tipikus kamasz dolog, ezzel már magában kiakasztottam anyámat, flegma voltam, nem válaszoltam rendesen, nem lehetett velem beszélni stb, pedig anyukám sztem nem rontott el semmit. Egy kamasz amúgy sem szívesen beszéli meg az ügyes-bajos dolgait a szüleivel általában.

Amikor 18 évesen egyetemre mentem és kollégista lettem - kvázi csökkentek az otthoni konfliktusok száma - javult a viszonyunk.