Hogy tudnám oldani kamasz lányom félelmét?

Sziasztok, lehet kicsit hosszú lesz de nagyon bízom benne hogy kaphatok jó tippeket.

Van egy 14 éves lányom aki gyerekként sokat volt beteg, sajnos sokszor kellett vinni vérvételre. Akkor még nem nagyon látszott hova kéne neki bökni, mindig össze vissza szurkálták és ez nagyon benne maradt. Sajnos a mai napig retteg a vérvételtől.

Egy ideje már nem kellett mennie szerencsére, egészen a mai napig. Mostanában nem érezte jól magát és kaptunk beutalót. Hát maga volt a rémálom.

Oda mentünk hamar, ővé lett az első sorszám. Izgult, igyekeztem el terelni a figyelmét, több kevesebb sikerrel. Nem a fájdalomtól fél, pusztán magától a vérvétel tudatától van rosszul a rossz emlékei miatt. Amikor be kellett adni a papírokat egyre hevesebben kapkodta a levegőt, a két nő akik vették a vért mondták egymásnak hogy ő a tiéd mert a tegnapi fogyatékost én kaptam. Na ettől a lányom még rosszabbul lett. Amikor be kellett menni eleredtek a könnyei. A két nő olyanokat mondott neki hogy egy ekkora gyerek már nem viselkedhet így, ez szégyen, hogy lesz így belőle rendes felnőtt. Ő persze ettől még jobban sírt. Hiába álltam ott mellette, hiába kértem a nőket hogy hagyják egy kicsit megnyugodni rám főrmedtek hogy haladni kéne a sorral. mire megnyugodott ismét elkezdte az egyik hogy ez csak hiszti. Ahogy kiléptünk ismét sírva fakadt. A fél órás haza vezető úton végig pityergett, hányt is.

Félre értés ne essék, nem azt vártam volna hogy babusgassák, csak hogy emberi hangon beszéljenek vele és ne stresszeljék tovább ha amúgy is fél, de végig olyan bunkó hangsúllyal és bunkó arckifejezéssel beszéltek hogy legszívesebben kézen fogtam volna a gyerekem és inkább kimentem volna.

Ha bárkinek van hasonló tapasztalata vagy valami hasznos tanácsa azt örömmel fogadnám hiszem ha beigazolódik az orvos gyanúja, pár hónap múlva újra mehet vérvételre és nem nagyon van esélyem arra hogy máshova vigyem, de természetesen utána járok minden lehetőségnek.

A válaszokat előre is köszönöm.