Hogyan tudnék ebben jobban segíteni neki?

A nevelési irányelveink azonosak, a kivitelezés már korántsem. Én igyekszem a végletekig következetes maradni, sajnos ebben a nejemnek vannak hiányosságai.

Szorgalmát tekintve inkább noszogatni kell, de inkább magunk miatt, mert kívülről csak az látszik, hogy nem tanul, ettől függetlenül remekül megél az órán hallottakkal olyan 4-es szinten.

Konkrétum például a reggeli indulás. Hozzáteszem én nagyon ritkán viszem őket iskolába, mert a nejem munkarendjébe tökéletesen passzol én meg 2 órával korábban kezdek, de mikor ő viszi őket a gyerek morcos szüttyög, nem halad, emiatt rendszeresen késébe kerülnek. Mikor én viszem őket akár egy héten keresztül ez nincs. Felkeltem felkel, tisztálkodik, öltözik, időben ott is vagyunk mindenhol.

Ezerszer kérdeztük, de nem tud rá válaszolni, hogy mi a problémája, de nem tudja elmondása szerint. Valamint mondja, hogy igyekszik, de néha nem bír uralkodni magán.

Jó zsaru rossz zsaru? Hmm.. fogós kérdés. Én férfiként talán jobban bele tudom élni magam abba, hogy mi jár a fejében, talán az igényeiket is jobban tudom pozicionálni, de ez nem jelenti azt, hogy "jó zsaru" lennék. Igyekszem olyan dolgokhoz pozitívan hozzáállni, amiről azt gondolom, hogy pozitívan befolyásolja a jellemfejlődését.

Tehát ilyen jó zsaru rossz zsaru felállás nem kifejezetten van nálunk.

Azt még hozzátenném, hogy attól függetlenül, hogy a nevelési irányelveink megegyeznek vannak benne különbségek. Leginkább priorizációs problémák. Amit például én bagatell dolognak tartok azt a nejem egetrengetően és fordítva. A gyereken azt látom, hogy ő úgy állítja magát, ahogy én látom. Az anyjával akkor egyezik, ha bizonyíthatóan egyezik a véleményünk. A bizonyíthatóan alatt azt értem, hogy ilyen konfliktus esetén felhívnak, hogy mi a véleményem, ha egyezik az anyjával a véleményem, csak akkor nyugszik bele.

A családunk bármennyire is szeretném nem tökéletes. Kicsit talán zajosabbak vagyunk az átlagnál, de alapvetően nem vagyok tiszteletlen a feleségemmel. Vannak ízetlen tréfáim, de nem megyek át tiszteletlenségbe.

A telefonálósdi reggeli történet. Tehát csak reggel van, délután természetesen, mikor együtt vagyunk nincs. Van döntési jogköre természetesen,d e addig nem nyugszik bele a fiam az ő döntésébe, amíg én is nem ugyanazt mondom. Utána már nincs varia. Az van, amit az anyja mond.

A másolásban egyébként nem tévedtél, mert mintha magamat látnám, nem külsőleg, de habitusban teljesen. Ehhez hozzátartozik, hogy én édesanyámmal sosem voltam tiszteletlen, mondjuk nehéz is lett volna, lévén, hogy eléggé tekintélyelvű "nevelési" módszerei voltak.