Hogyan reagáljak apaként a lányom fokozódó és lassan állandósuló gúnyolódására?

Türelmes apa vagyok, mindig is kerültem a lányommal a konfliktust, igyekeztem vitahelyzetekben is a békés megoldásokra törekedni. A lányom most kamasz, ingerlékeny, nagyon könnyen oda-odavág éles mondatokat a családtagoknak. Az bántja a legjobban, hogy nagyon kicsi a melle, az osztálytársnői pedig csúfolták is emiatt. Hiába mondjuk neki az anyjával, hogy így is lehet csinos, vonzó, és én is megerősítettem, hogy sok férfi direkt a kisebb mellű hölgyeket keresi, nem hallgat ránk. Kb. egy éve kezdett el rajtam gúnyolódni, s most már nagyon eldurvult a helyzet, alig van olyan nap, hogy ne tenne rám gúnyos megjegyzést. Középkorú, pocakos férfi vagyok, sajnos az a pocakos-cicis típus, amelynek képviselői csak ügyes, trükkös öltözködéssel tudják elrejteni a manboobs-t, a férfimellet. A lányom ilyen mondatokat mond nekem: "Sajnos a melleimet nem tőled örököltem, pedig jobban jártam volna. Most igazi didikirálynő lehetnék." "Ez már simán egy B kosár, vehetnél magadra egy melltartót a póló alá, mert már szabályszerűen ringanak a csöcseid." "Nem akarsz indulni egy vizespólós versenyen? Tuti, hogy dobogós helyezett lennél!"

Eddig próbáltam viccesen elütni a megjegyzéseit vagy hallgatással reagáltam rájuk, de most már betelt a pohár. Egy kamasz is lehetne tapintatosabb az apjával, pláne egy olyan apával, aki azt nézi folyton, hol tudna könnyíteni a lánya helyzetén. Hogy állítsam le? Mit mondjak neki, ami határozott, de nem bántó kijelentés, és nem lesz újabb viták kiindulópontja?