Hogyan reagáljak apaként a lányom fokozódó és lassan állandósuló gúnyolódására?
Türelmes apa vagyok, mindig is kerültem a lányommal a konfliktust, igyekeztem vitahelyzetekben is a békés megoldásokra törekedni. A lányom most kamasz, ingerlékeny, nagyon könnyen oda-odavág éles mondatokat a családtagoknak. Az bántja a legjobban, hogy nagyon kicsi a melle, az osztálytársnői pedig csúfolták is emiatt. Hiába mondjuk neki az anyjával, hogy így is lehet csinos, vonzó, és én is megerősítettem, hogy sok férfi direkt a kisebb mellű hölgyeket keresi, nem hallgat ránk. Kb. egy éve kezdett el rajtam gúnyolódni, s most már nagyon eldurvult a helyzet, alig van olyan nap, hogy ne tenne rám gúnyos megjegyzést. Középkorú, pocakos férfi vagyok, sajnos az a pocakos-cicis típus, amelynek képviselői csak ügyes, trükkös öltözködéssel tudják elrejteni a manboobs-t, a férfimellet. A lányom ilyen mondatokat mond nekem: "Sajnos a melleimet nem tőled örököltem, pedig jobban jártam volna. Most igazi didikirálynő lehetnék." "Ez már simán egy B kosár, vehetnél magadra egy melltartót a póló alá, mert már szabályszerűen ringanak a csöcseid." "Nem akarsz indulni egy vizespólós versenyen? Tuti, hogy dobogós helyezett lennél!"
Eddig próbáltam viccesen elütni a megjegyzéseit vagy hallgatással reagáltam rájuk, de most már betelt a pohár. Egy kamasz is lehetne tapintatosabb az apjával, pláne egy olyan apával, aki azt nézi folyton, hol tudna könnyíteni a lánya helyzetén. Hogy állítsam le? Mit mondjak neki, ami határozott, de nem bántó kijelentés, és nem lesz újabb viták kiindulópontja?
Azért ezt az infót közölhetted volna az elején, hogy ti is utáltok dolgokat a testeteket és szoktatod rajta gúnyolódni!
Nem csoda, hogy a gyerek is ezt teszi, ezt mindent megmagyaráz.. Abban, hogy valaki gúnyolódik a testén, pedig változtatni tudna rajta, abban semmi tisztelni való nincs.
Én teljesen abban a hitben voltam, hogy nem foglalkoztok a saját testetekkel, ezért fura nektek, hogy valakit zavar, de így teljesen más a dolog..
Szokjatok le a magatok szidalmazásáról, mert a gúny bizony az, humorral kevert negatív megjegyzés.
Ha elfogadjátok magatokat, a gyerek sem fogja utálni magát, mert eszébe sem fog jutni, hogy a különböző testek csúnyák.
Ha pedig leálltok azzal, hogy magatokból viccet csináltok, ezzel azt üzenve, hogy ez normális, ő sem fogja követni a példátokat..
Ember, ilyen fontos dolgot elhallgatni, fene se gondolta, hogy utáltok dolgokat magatokon és megjegyzéseket tesztek rá, de ugyanez a gyereketektől már zavaró.
Ez nem szárnypróbálgatás nála, hanem mintakövetés, simán komolyan gondolhatja azt, amit tőletek látott évekig otthon.
Ember, én nem csodálkozom, hogy nem tisztel titeket a lányotok!
Ti sem tisztelitek magatok, a problémáitokon "vicceskedtek", "humorizáltok" és "ironizáltok", ahelyett, hogy mondjuk tennétek ellene.
Mi lenne, ha humorizálsz helyett odafigyelnél a táplálkozásodra, és néhanapján elmennél kicsit kocogni este, netalántán konditerembe, és a végén még tényleg olyan sportos apuka lennél, mint a lányod barátnőié, és hmmm, máris lenne legalább egyvalami, ami miatt a lányod büszke lenne rád és tisztelne.
Nem kell mindenkinek sportos embernek lennie, simán elég, ha rendben van magával.
Vagy szeresd meg a tested, vagy változtass, de akárhogy is nézel ki, sose szidd magad a gyereked előtt!
Mindenki meg tudja magának magyarázni, hogy a teste szép, mert valóban, minden test szép a maga módján.
Van a 100 kiló alatt nincs férfi szöveg, ezt a nagydarabok vallják, mások a kockákra esküsznek. Szerintem minden test szép, annak ellenére, hogy nem vonz, nekem a kövér testek is tetszenek, van bennük szépség, ahogy a vékony testekben és az izmosakban is.
Magamat vékonyan szeretem látni, mert utálok nem elférni helyeken, de ettől még nem gondolom, hogy az én testem jobb másokénál, vagy mások teste rosszabb az enyémnél, az én testem sem rossz.
Nem, valóban, nem feltétlenül kell mindenkinek sportosnak lennie.
Az is erény, ha valaki nagyon művelt, olvasott, sok dolgot tud.
Az is erény, hogyha valaki nagyon jó a szakmájában, jó karrierje van, és sok pénzt keres.
De valamit mindenképp érdemes tudni felmutatni, valamit ami azt mutatja, hogy valamibe tettél időt és energiát, és valamiben sikereket értél el. Lehet ez a tested, az elméd, a karriered, a repülőmakett gyűjteményed, tök mindegy, de valaminek kell lenni, amit lehet benned becsülni és tisztelni.
A külső (pocakosság) és a karrier (keveset keresel) kilőve, ezért is mondom, hogy meg kéne találni azt a valamit, ami a többiek, és a lányod is tisztelni tud benned, mint embernek. Valószínűleg szeret, mert az apja vagy, de a tisztelethez valamit fel is kell tudni mutatni.
De értsd már meg könyörgöm, hogy nem mindenkinek jön be ez az "önelfogadás - önirónia - minden jól van így, ahogy van" mantra.
Látom nektek bejön, élitek az életeteket, tök jó!
De ha a lányodnak ez nem jön be, mert láthatóan nem jön be, akkor simán meg kell neki mondani, hogy kislányom, a problémád nem megoldhatatlan, kezdj el pénzt gyűjteni, és pár év múlva simán elmehetsz egy mellplasztikai műtétre, és ezzel a problémád meg is van oldva.
Ennyi.
Helyes, végre van valami, ami tud bennetek tisztelni!
Ez jó.
Esetleg mesélhetnétek neki a munkátokról, hogy habár anyagilag nem kifizetődő, de valójában nagyon fontos dolgokon dolgoztok.
Mint mikor az Agymenőkben (Big Bang Theory) Bernadett és Amy arról beszégetnek, hogy kinek a munkája a fontosabb. Bernadettében sokkal több pénz van, de Amy munkája sokkal inkább előbbre viszi a világot.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!